Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A magyar egyenes adórendszer (Folytatás.) 3. r

Benedek Saiiüor: A magyar egyenes adórendszer. -ügyminiszter "külön törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Nagy jelentőségű törekvés ez, mert a községi adózás rendezése nélkül arányos és igazságos adórendszer fél nem építhető. Az adókulcs szempontjából a kereső osztályok három csoportba oszlanak, úgymint: munkások, köz- és magántisztviselők, végre szabad pályán működő más adóalanyok. A munkások a heti bér alapján s a tisztviselők a havi fizetés alapján progresszív adót fizetnek, mely 7;5%-ig emelkedik. A szabad foglalkozást űző adóalanyok a tiszta jövedelem alapján adóznak 10%-ig emelkedő kulcs szerint. A kulcs nagyságát a községek maguk állapítják meg, •5%-on felül azonban a pénzügyminisztér engedélye szükséges. Ez a labilitás megzavarhatja azt az arányos különbséget, melyet a kulcsok mutatnak. A pénzügyi kormányzat' el van határozva, hogy az • adókulcsnak 5%-on felüli emelkedését csak a legritkább esetekben jengedi meg s ezt a községi adózásról készülő törvényjavaslatban -szigorú feltételekhez köti. Mégis a községek és városok rendkívüli szüségletei mellet igen valószínű, hogy sok helyen fog érvényesülni a 10%-os maximális kulcs, másfelől pedig nincs kizárva a lehetőség, hogy egyes helyeken az adókulcs az 5%-ot sem éri el. Megtörténhetik tehát, hogy az adóteher aránya a munkások és tisztviselők hátrányára felbillen és hogy maguk a szabad pályán levők is különböző adókulcs szerint fogják fizetni kereseti adójukat. Például Budapesten 10%-kal, Baján 5%-kal, vagy megfordítva. Ez az eltérés az .adóteher igazságtalan eloszlását jelenti. A munkások és magántisztviselők adóját a munkaadók kötelesek levonni és az állampénztárba beszolgáltatni. Ennek helytálló indoka az, hogy így az adó biztosan befolyik. Az állampénztárba biztosan, a munkaadó pénztárába aligha. A munkások ahhoz vannak szokva, hogy adót nem fizetnek. A régi törvény megrótta ugyan 1. osztályú kereseti adóval az ipari munkásokat, de felmentette, amint az új törvény is felmenti, a napszámosokat. A pénzügyminiszter pedig 1898-ban egy körrendeletet bocsátott ki, melyben kimondta, hogy a heti bér mellett alkalmazott munkások napszámosoknak tekintendők. Ez alapon a munkások nagy zöme adózatlan maradt. Akkor volt ebben egy kis szociális igazság. Azóta azonban a fizikai munkások helyzete gyökeresen megváltozott s ma jobb helyzetben vannak, mint a szellemi munkát végző tisztviselők. Megadóztatásuk tehát jogosult Abban azonban, hogy az adólevonásba belenyugodjanak, kételkedem. Nem sikerült ez külföldön sem, pedig ott erősebb az adómorál. Poroszország a háború után adókártyákat hozott be, <de a munkások a munkaadóktól nem fogadták el. Ezért úgy vélem, hogy a munkások és cselédek kereseti adóját tulaj donképen a munkaadók adóteihéhez kell számítani. Érdekes jelenség, de a köztisztviselők szempontjából nem nagyon mulatságos, hogy a kereseti adó kulcsa az egész vonalon Leszállott s a köztisztviselők adóterhe ennek dacára emelkedett. Ez onnét származik, Jiogy a háborús pótlékok eddig a köztisztviselőknél egészben, a magán tisztviselőknél felében adómentesek voltak, 2—3. sz. 53