Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. Panaszos az évjáradékot mint tőketartozást kéri figyelembe venni. Az évjáradék azonban tőketartozásnak nem minősíthető, mert tőketartozás alatt különösen a törvény indokolását is figyelembe véve, csak a jelzálogilag biztosított tőkét szabad érteni. A törvényjavaslat eredeti szövege szerint az ingatlant terhelő jelzálogilag biztosított kölcsönnek egy évi kamatát, a legalább 30 éves törlesztéses kölcsönnek pedig egy évi törlesztési részletét lett volna szabad figyelembe venni. A törvény már nem tesz különbséget kölcsöntőke és törlesztéses kölcsön között, hanem a még fennálló tőketartozásnak annyi százalékát engedi levonni, ahány százalék a földváltságkulcs. A törvény 5. §-ának azon indokolásából, hogy tárgyi adónál, amelyhez tartozik az adóelmélet szempontjából hozzá hasonló közteher a vagyonváltság is,- az ingatlant terhelő tőketartozásokat tulaj donkép nem is szabad figyelembe venni, következik, hogy az 5. §. rendelkezéseit kiterjesztő értelemben magyarázni nem szabad. Az évjáradék tőketartozásnak nem minősíthető és így az 5. §. 1. pontja alapján a vagyonváltság összegéből nem vonható le. (Közig, bíróság 12705/ 1922. sz.) Illetékek. Okirati illeték. III. díij. 7. tétel. 12. Ingó árverési jegyzőkönyvtől járó, készpénzben lerovandó fokozatos illeték a jegyzőkönyvet hivatalos minőségben aláíró községi jegyző és bírótól nem követelhető. indokok: Néhai L. István ingóhagyatéka ügyében Cs. vármegye árvaszéke utasította M. község elöljáróságát, hogy az ingókat a gondnokolt és a kiskorúak javára a községi közgyám, úgyis, mint kirendelt gondnok közbenjöttével nyilvános árverés útján értékesítse. A megtartott nyilvános árverésen az egyes árverési vevőktől összesen 10.381 korona 21 fillér ingó vételár folyt be. Az árverésről e napon felvett jegyzőkönyvön 5 korona van bélyegjegyekben leróva. A hivatalos leletet az árverésről felvett jegyzőkönyvet aláírt panaszos községi jegyző, továbbá a bíró és közgyám terhére vették fel, melynek alapján a kincstár 215 korona egyszeres ingó adásvevési okirati és 430 korona felemelt illetéket követel. A fizetési kötelezettségnek a panaszos ellen történt érvényesítése miatt vaió panaszt jogosnak kellett elismerni. Az illetékdíjje^vzék 7. tétele „Árverési jegyzőkönyvek" című részének második bekezdése szerint az ingóságok elárverezéséről fölvett jegyzőkönyvektől járó III. fokozatú illetéket az árvereltető fél tartozik az árverésen bevett pénzösszeg után leróni. A hatóság közbenjárásával vagy jóváhagyásával létesült Ijogügyletről szóló olyan okiratot, amelytől az 50 koronánál több illetéket az illeték lerovására kötelezett fél, az illetékszabályok 4. §-a 2. pontjának második bekezdésében biztosított jogával élve, bélyegjegyekkel nem rótta le, az eljáró vagy jóváhagyó hatóság tartozik az illeték kiszabása végett az illetékes állami pénztárnál bemutatni. A bemutatás elmulasztása vagy az abban való késedelemeskedés esetében az 58. §. szerint az eljáró, vagy jóváhagyó hatósági közeget külön úton rendbírságban lehet elmarasztalni, a 62. §. szerint pedig a hatósági közeg csak akkor tartozik szintén külön úton érvényesítendő kártérítéssel, ha mulasztása miatt az illeték behajtása lehetetlenné válik. Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a háromszorosan fölemelt illeték megfizetését az állami kincstár a panaszostól jogosan nem követelheti. (Közig, bíróság 4.167. 1922. sz.) Okirati illeték. 1918: XI. t.-c. 51. §. 13. Apanázs iránt kötött szerződés illetékének alapja a kikötött évi szolgáltatás tízszeres összege. indokok: A kiszabás alapjául szolgáló szerződési okirat szerint a kis42 1. sz.