Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. korú panaszosok atyja: H. Béla kötelezte magát, hogy kiskorú H. Olga panaszosnak férjhezmenetele vagy nagykorúságának az elérése esetében évi 2.800 korona, kiskorú H. János és Dénes panaszosoknak pedig nagykorúságuk elérése esetében fejenkint évi 2.600 korona apanázst fizet. A pénzügyigazgatóság a 2 százalékos ajándékozási illetékeket az évi szolgáltatások tízszeres összegei után állapította meg. A panaszosok az illetékek leszállítását azon az alapon kérik, hogy azokat az évi szolgáltatásoknak csak háromszoros összegei után tartoznak fizetni, mert a szolgáltatások sem 10 évre vagy ennél hosszabb időre, sem pedig az ő életidejükre, hanem bizonytalan időre vannak kikötve. Az igényeket jogosoknak elismerni nem lehetett. Jogszabály, hogy az, aki életjáradék szolgáltatására van kötelezve, kétség esetében a hitelező élete fogytáig köteles azt szolgáltatni. . A kiszabás alapjául szolgáló szerződésben a szolgáltatások időtartama meghatározva nincs, azokat tehát a panaszosok életidejére kikötötteknek kell tekinteni, az életidőre kikötött ismétlődő szolgáltatások egy évi összegének pedig az 1918 : XI. törvény 51. §-ának 4. pontja szerint tízszeres összegét kell az illeték értékalapjául venni. (Közig, bíróság 9.482/1922. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : XI. t.-c. 53. §. 14. Az ajándékozási illeték kulcsa az egy-egy megajándékozottra jutott érték nagyságához igazodik még abban az esetben is, ha az ajándék tárgya osztatlanul jutott több megajándékozott tulajdonába. Indokok: K. Ferencné az ajándékozási szerződés szerint átruházza kétrendbeli házát, ajándékozás jogcímén, osztatlanul és egymás között egyenlő arányban három gyermekére. A megajándékozottak az ajándékozási szerződés 5-ik pontja szerint saját tartozásukként átvállalják a két ingatlanra bekebelezett és az ajándékozási ügylet megkötésekor összesen 310.581 korona 98 fillér összegben fennálló jelzálogos adósságot. A házak 488.394 korona 43 fillér bevallott értékével szemben az ajándéknak az 1918 : XI. t.-c. 44. §-ának 2. a) pontja szerint kiszámított s a vagyonátruházási illeték kiszámításának alapjául szolgáló legkisebb értéke 785.536 korona, melyből az említett 310.581 korona 98 fillér átvállalt tartozás levonása után az ajándék tiszta értéke kikerekítve 474.960 korona, miből a megajándékozottak mindegyikére 158.320 korona érték esik. A panaszolt határozat a 474.960 korona tiszta ajándék-érték után a 3% kulcs alkalmazásával 14.248 korona 80 fillér ajándékozási és a 785.540 koronát tevő teljes ingatlanérték után 1- 5%-os birtokváltozási illetéket tartott fenn. A panaszos csak az ajándékozási illeték 3%-os kulcsát kifogásolja s e helyett a 2*5%-os kulcs alkalmazását kéri azon a címen, hogy az ajándéknak a megajándékozottakra fejenként eső értéke 158.320 korona, ez összeg után pedig az ajándékozási illetéknek az 1918 : XI. törvény 5. §-ának II. U pontjában rétegesen emelkedő kulcsa 2- 5%-ot tesz. A panasznak helyet kellett adni. Ugyanis az ismételten említett 1918. évi XI. törvénycikk 53. §-ának első bekezdése szerint a százalékszám (kulcs) az egy-egy örökösre, vagy megajándékozottra jutott értéknek nagyságához igazodik. Egy-egy megajándékozott pedig tényleg 158.320 K aiándékértékhez jutott, mely összeg után az 54. §. II. 1. pontja szerint (100.000—2S0.000) tényleg 2-5% illeték jár, amely kulcsot nem lehet f elérteim azért, hogy a megajándékozottak hárman együtt 250.000 koronát meghaladó ajándékot kaptak. Ily értelemben a panasznak helyet adni kellett. (Közig, bíróság 4.105.. 1922. sz.) Fényűzési forgalmi adó. 1920 : XVI. t.-c. 7. §. 15. Fényűzési tárgyaknak minden ellenszolgáltatás nélkül (ajándékozás) való átruházása fényűzési forgalmi adó alá nem esik. Indokok: Panaszostól a sérelmezett adópótlékot azért követelik, mert a fényűzési forgalmi adó alá eső tár1. sz. 43