Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz
Joggyakorlat. Ingatlan vagyonváltság. 1921 : XLV. t.-c. 3. §• 10. A hadirokkantak, özvegyek és árvák egyesületének adományozott s ezáltal 1921. évi szeptember hó 7-e előtt elfogadott ingatlan elidegenítettnek tekintendő, dacára annak, hogy az elidegenítés a telekkönyvben még nem lett keresztülvezetve. Indokok: A sz.-i hadirokkantak, özvegyek és árvák egyesületének 1920. évi január hó 18-án tartott választmányi ülése jegyzőkönyvi kivonatával és határozatával bizonyítva van az, hogy panaszos a hadirokkantak, özvegyek és árvák' részére 25 katasztrális hold földet még 1919. január 5-én ajándékképen felajánlott, azt a felajánlást a nevezett választmány még 1910. évi január havában elfogadta, a felajánlott területet ugyanakkor az egyesület birtokba is vette, s miután az ellenséges megszállás alkalmával az arról szóló iratok elvesztek, az egyesület az elfogadást 1920. évi január hó 18-án hozott határozatával megismételte. Ezek által a tények által pedig ez a közadakozás létrejöttnek és teljesítettnek tekintendő s felterjesztő jelentésében is a kir. pénzügyigazgatóság oda nyilatkozott, hogy az ajándékozás és használatba való vétel tényét nem vonja kétségbe. Ennélfogva a kir. közigazgatási bíróság ezt a területet panaszos által még 1921. évi szeptember hó 7-ike előtt elidegenítettnek tekinti, dacára, hogy az telekkönyvileg még keresztülvive nem lett. Mert az 1000/1921. P. M. sz. rendelet 7. §-ának 4. pontjában foglalt korlátozás az ilyen nyilvános, közadakozás útjáni elidegenítés figyelembe vehetésére nem vonatkozik. S miután ezek szerint 1921. évi szeptember hó 7-én, ez a terület a váltságkötelezettnek nem képezte saját földterületét, az a_z 1921 : XLV. t.-c. 3. §. értelmében a vagyonváltsága alapjába be se számítható. Azonban a panaszirathoz csatolt hatósági bizonyítvánnyal igazolva van, hogy ez a terület panaszosnak a sz.-i. 7515. sz. tkvi betétben és 2725. kat. birtokívben felvett birtokában még benne van, s az a birtok ezzel a 25 holddal tesz ki 1020 katasztrális hold és 1488 négyszögöl területet. Minthogy pedig az elsőfokú hatóság a panaszos összes birtokának területét 1020 katasztrális hold és 1488 négyszögölben állapította meg s abból csak földadó alá nem eső terület és községi beltelek címen vont le 10 hold 338 négyszögöl területet s a váltság alá vont területként így jött ki 1008 hold 1188 négyszögöl: a fentiek értelmében abból le kell még vonni a szóban forgó 25 katasztrális hold területet is. Ennek levonásával pedig panaszosnak az 1000/1921. P. M. sz. rendelet 2. §. értelmében számítandó váltságköteles földbirtoka 1000 kataszteri holdon alul marad s így az 1000/1921. P. M. sz. rendelet értelmében reá az 1921: XLV. t.-cikk végrehajtásának, vagyis a vagyonváltság kivetésének , még nincsen helye. Ezért az elsőfokú határozat megváltoztatásával a vagyonváltság kivetését ezúttal mellőzni kellett. (Közig, bíróság 12.219/1922. sz.) Ingatlan vagyonváltság. 1921 : XLV. t.-c. 5. §. 11. Az évjáradék töketartozásnak nem minősíthető, tehát az ingatlan vagyonváltság összegéből levonásba nem hozható. Indokok: Panaszos csupán azt kifogásolja, hogy az első fokon eljárt pénzügyigazgatóság a váltságköteles ingatlanokra özv. K. Gy.-né javára bekebelezett 2000 francia frank évjáradéknak őt terhelő egyharmad részét a vagyonváltság megállapításánál nem vette figyelembe. Ezt a panaszt a bíróság alaptalannak találta. Panaszos a váltságköteles ingatlanokon jelzálogilag biztosított évjáradékból őt terhelő egyharmad résznek megfelelő évi 66ö#66 francia arany frankot tízszeres összeggel kívánja tőkésíteni és a tőkésített évjáradéknak magyar koronákra átszámított értékét kéri az 1921 : XLV. t.-c. 5. §-ának 1. pontja alapján figyelembe venni. Az idézett törvény 5. §-a két pontban taxatíve felsorolja, hogy a vagyonváltságnak a 4. §. szerint kiszámított összegéből minő terheket szabad levonni. Az 1. pont szerint a váltságköteles ingatlant terhelő tőketartozást és a 2. pont szerint az 1921. évre kivetett ártéri járulékokat szabad figyelembe venni. 1. sz. 41