Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. rona váltságköteles vagyont ad, amelynek alapján 15%, vagyis 112.500 korona vagyonváltság fizetendő. A Pénzintézeti Központ a szakvélemény adásáért 3.000 korona szakértői díjat számít fel. A bíróság a panasz tárgyának értékére való tekintettel ezt a felszámítást nem találta túlzottnak. A felszámított szakértői költséget a bíróság a m. kir. államkincstár és a panaszos részvénytársaság között azért osztotta meg egyenlő arányban, mert. a pénzügyigazgatóság a váltság elsőfokú kiszabása körül helytelenül járt el, a részvénytársaság pedig panaszában azt kérte, hogy a váltságköteles vagyon 333.333 koronában, a vagyonváltság pedig ennek 15%-ában állapíttassák meg, s így csak részben lett pernyertes. (Közig, bíróság 5.095/1922. sz.) Részvényváltság. 1921 : XV. t-c. 18. §. 8. A vagyonváltságnak készpénzben vagy pedig részvényekben való lerovása feltételekhez nem köthető. Indokok: A vagyonváltságról szóló I. törvény 18. §-ának második bekezdése értelmében a vagyonváltságát részvényekben leróni kívánó vállalat felhívás. bevárása nélkül köteles váltságrészvényeit az állampénztárba beszolgáltatni. A beszolgáltatás határideje a vonatkozó végrehajtási utasításnak közzétételétől számított két hónap, tehát 1921. évi július hó 31-ike. A törvény 19. §-a értelmében pedig az a vállalat, amely készpénzfizetési szándékát 1921. évi június hó 30-ig be nem jelenti, vagy váltságrészvényeit 1921. évi július hó 31-ig be nem szolgáltatja, elveszti a választásra, valamint a részvényekben való beszolgáltatásra vonatkozó jogát, és vagyonváltságát váltságköteles vagyona 25%-ával készpénzben köteles leróni. A panaszos részvénytársaság bejelentette, hogy vagyonváltságát abban az esetben, ha a törvényhozás a tőkésítési kulcsot 5%-ra emeli fel, készpénzben kívánja leróni. Ilyen feltételes bejelentést azonban a törvény nem ismer és ezért, amennyiben a panaszos úgy határozott, hogy a feltétel be nem következése esetében a váltságot részvényekben rójja le, ezeket a részvényeket a törvényben előírt határidőig beszolgáltatni tartozott volna. Az nem vitás, hogy a panaszos részvénytársaság váltságrészvényeit a törvényben előírt határidőig be nem szolgáltatta; teliát kétségtelen, hogy vagyonváltságának ily módon való lerovására igényét elvesztette és hogy az előbb hivatkozott 19. §. szerin vagyonváltsága a váltságköteles vagyon 25%-ával felérő készpénz volna. A váltságköteles vagyon megállapítása a törvényben előírt és törvényhozásilag meg nem változtatott módon, az osztalék 4%-os tőkésítésével történt és így a panaszt annál inkább el kellett utasítani, mert a váltság összegét a pénzügyigazgatóság panaszolt határozata 25% helyett 15%-ban állapította meg. (Közig, bíróság 4.860/1921. sz.) Részvényváitság. 1921 : XV. t.-c. 20. §. 9. A belföldi vállalat azt a kedvezményt, hogy a vagyonváltságot csak a belföldi vagyona után, illetve az 1918. évi november hó 1-én mutatkozott alaptöke és árfolyam alapul vételével róhassa le, nem igényelheti, ha eziránt az Országos Pénzügyi Tanácshoz 1921. évi július hó 31-ig nem folyamodott. Indokok: A panaszos részvénytársaság a vagyonváltságról szóló I. törvény II. fejezetének hatálya alá tartozik, mert bemutatott alapszabályai szerint székhelye Szegeden van. Az a körülmény, hogy telephelye és vagyona Magyarországtól elszakított területen fekszik, arra szolgálhatott volna alapul, hogy a törvény 20. §-a alapján 1921. évi július hó 31-ig az Országos Pénzügyi Tanácstól kedvezményes elbánást kérjen, ami a panasz előadása szerint nem történt meg. A vagyonváltságnak a váltságköteles vagyon 25%-ában történt megállapítása a törvény 19. §-ának rendelkezésein nyugszik. Alaptalan a panasznak az az igénye is, hogy a részvénytársaságra, mint altruisztikus alapon álló intézményre, a szövetkezetekre vonatkozó kedvezmény alkalmaztassék, mert erre vonatkozólag a már hivatkozott törvény rendelkezést nem tartalmaz. (Közig, bíróság 4002/1921. sz.) 40 1. sz.