Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Dr. Szíojka Miidós: Megjegyzések a jövedelem-vagyonadó törvényekhez. badságvesztés büntetés tartama természetszerűleg nem haladhatja túl a szóbanforgó cselekményre meghatározott szabadságvesztés büntetés maxi­mumát, mert ellenkező esetben az elítélt a 92. §. alkalmazása mellett súlyosabban büntettetnék, mint annak alkalmazása nélkül. Az ítélőtábla állásfoglalása perjogi szempontból végül azt a vál­tozást idézi elő, hogy az elsőfokú ítélet nem csupán a büntetési tételek megengedett enyhítésének kérdésében támadható meg felebbezéssel, hanem az ítélet elleni felebbezés a rendkívülien nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülmények (Btk. 92. §.) mellőzése, avagy téves alkalmazása miatti önálló anyagi semmiségi okra is alapítható ezentúl! iitiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiii y Gyakorlati megjegyzések a jövedelem­vagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz. Irta: dr. Sztojka Miklós, szegedi pénzügyi titkár •* A jövedelem-vagyonadókivetés, mint a múlt évi 7. számban megjelent értekezésemben említém, oly sok egyént érint, hogy nem csoda, ha ily témáról vezércikkezik a „Közbiztonság" c. rendőri szaklap is. (L. „Köz­biztonság" 1922. évi. június havi sz.) Kevésbé lesz érdektelen, ha az „Adó" hasábjain újból foglalkozom e tárggyal. Kiterítve a kész lajstromok a községek és városi adóhivatalok asz­talán és a sűrű számsorok úgy feküsznek sorban, mint aratás után a vágott rendek a rónán... Mint a jó gazda, a fiscus is előveszi ceruzáját és megállapítja, hogy mi a tiszta bevétele a sok kezelési költség mellett. Elmondhatjuk, hogy az 1920-as novella szellemében, új alapokon, új elvek szerint eljárva, igen sok ideig tartott az 1920/21. évi jövedelem­vagyonadó kivetése és ez ennélfogva sok kezelési költségbe is került. Ha meggondoljuk, hogy az összeírás 1921. év őszén készült és azóta kevés megszakítás nélkül folytak a sok időt igénybe vevő, apró-cseprő kezelési, majd a kivetési munkálatok, megállapíthatjuk a forgalmi adók óriási jég­hegyeire tekintve, hogy bizony a nagy apparátust igénybe vevő ezen mun­kálat végeredményében nem oly hatalmas tétel a több milliárdos budgetben. A jövedelem-vagyonadó általános behozatala folytán most már el­mondhatjuk, hogy minden épkézláb ember számbavétetett. Igen helyes volna tehát az a terv, hogy az 1922. évi kivetés ezen munkálatok alapján a III. oszt. kereseti adókivetésnél az 1916 : XXXIII. t.-c, illetve az 1920 : XXIII. törvénycikkben lefektetett elvek szerint eszközöltessék. Azon mezőgazdák adótételei, akiknél a vagyon állaga nem változott az 1921. évben, a pénz elértéktelenedésének megfelelő szorzó segítségével hozassanak át az 1922. évre s a bekövetkezett változások vétessenek figye­lembe, úgyszintén a kisebb kereskedők, iparosok és egyéb haszonhajtó fog­lalkozásoké is s csak a jelentősebb, számottevőbb esetekkel foglalkozzék az összeíró bizottság, számbavéve az 1921. évi tényleges viszonyokat, jogá­ban állván az adófelszólamlási bizottságnak az 1922. évre fentiek szerint áthozott tételeket felemelni indokolt esetekben. Ez az eljárás sok embert felszabadítana sok szaporátlan munkától, elősegítené az 1922. évi kivetés minél előbbi tető alá hozását és munkaerő­ket adna az ingóvagyonváltság-törvény végrehajtására és egyéb fonto­sabb szólamok lejátszására, melyek hozzátartoznak a le nem játszott szim­fóniához. A különböző haszonhajtó foglalkozások jövedelmének megállapítása szempontjából igen hasznos munkát végez a pénzügyi kiküldött, ha az összeíró bizottság működésének megkezdése előtt a különböző szakma­beliek kiküldöttjeinek véleményét meghallgatja, ezek általánosságban tájé­koztatást nyújtanak az illető szakmabeli viszonyokról s ha az értékelést 34 1. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom