Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Enyhítő körülmények mérlegelése a pénzügyi büntető bíráskodás körében. (Jövedéki kihágások és a Btk. 92. §-a. Szemelvény a judicaturából.)

Dr. Ernyei Béla: Enyhítő körülmények mérlegelése. kezesei (Btk. 76., 77., 81. §§.). Ezen kivétel, mely kétségtelenül fontos jelentőségű általános anyagi büntetőjogi szabályokat juttat érvényre a specializált jöv. bűnvádi eljárásban, szintén igazolja az ítélőtábla elvi jelentőségű állásfoglalásának helyes és jogos voltát. A szabály kivétellel már át lévén tehát törve, az anyagi btő jognak az enyhítő körülményekre vonatkozó rendelkezései is nem kevesebb jogosultsággal hathatnak ki a jövedéki kihágások jogterületére csak úgy, mint amikép a büntetőjogi beszámításra vonatkozó anyagi jogszabályok is már régóta érvényesülnek ugyanitt. Enyhítő körülményeket, melyek a jövedéki eljárás során a büntetés kiszabásakor csak azon esetben veendők figyelembe, ha a konkrét pénzügyi törvén}' nem szigorúan meghatározott mértékű büntetési tételt ír elő, a Harmincadhivatali utasítás (657. §.) is ismer s azokat 10 pontban taxatíve sorolja iel. Ilyenek például: a terhelt nyomasztó szegénysége, fiatal kora, a nagyobb kár okozásától való önkéntes tartózkodás, a beismerés, a kihágásnak utasítás vagy felszólítás folytán, avagy figyelem hiányából tör• tént elkövetése stb. Ám a Btk. 92. §-ának szabálya, egészen eltekintve attól, hogy az enyhítő körülményeket a Btk. sem ezen, sem a 91. §-ban, egyáltalában nem sorolja fel, teljesen más természetű. Túlnyomó enyhítő körülmények esetében ugyanis a cselekményre megállapított büntetésnek legkisebb mértéke közelítendő meg vagy alkalmazandó (91. §.). Míg ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak és oly nagy számmal forognak fenn, hogy ezen legkisebb mérték is aránytalanul súlyos lenne, akkor az illető cselekményre meghatározott büntetés mértéke leszállítható az illető büntetési nem legkisebb mértékére az u. n. általános minimumra s ha még ez is túlszigorú volna, úgy a büntetés enyhébb fokú büntetésre, például fogház helyett pénzbüntetésre változtatható át s az, ennek is legkisebb mértékében állapítható meg (92. §.), A tekintetben, hogy a Btk. 91. vagy 92. §-ának alkalmazása esetében, jövedéki kihágási ügyekben a bíróság a büntetések milyen mértékéig szállhat le, a kir. ítélőtábla álláspontja az, hogy a büntetési nemek különbözősége szerint különbözőképpen kell eljárni. Nevezetesen jövedéki kihágási ügyekben irányadó elv, hogy a pénzbüntetés alapja általában az a kárösszeg, melyet a közadók kivetésére a törvény által illetékesnek ismert közegek jogérvényesen megállapítottak. Ennek törvényben meghatározott többszöröse szabható ki pénzbüntetésképpen, illetve ha a kárösszeg nem tudatik, akkor az 1909 : XI. t.-c. 93. §-ának utolsóelőtti bekezdése szerint a pénzbüntetés 10—1000 korona. Ha tehát valamely törvény a jövedéki kihágást a kárösszeg 4—8-szorosáig rendel pénzbüntetéssel büntetni, ez esetben a Btk. 91. §-ának alkalmazása mellett a büntetési tétel minimuma, vagyis az alap négyszerese, viszont a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a büntetési nem általános minimuma, vagyis az alap egyszerese is kiszabható. • Az ítélet indokolása megállapítja továbbá, hogy a jövedéki kihágások egyes eseteiben a pénzbüntetés mellett ugyancsak főbüntetésként kiszabni rendelt fogházbüntetés a büntető törvényben szabályozott fogházbüntetés jellegéve bir. Ennek szem előtt tartásával tehát olyan esetben, mikor a bűncselekményre (a jövedéki kihágásra) vonatkozó szakaszban a törvény a kiszabandó fogházbüntetés minimumát és maximumát meghatározza: a Btk. 91. §-ának alkalmazásával a büntetési tétel minimuma, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával pedig az átalános minimum, vagyis 1 napi fogház, — amikor pedig a minimumot meg nem határozza: a 91. §. alkalmazásával az általános minimum, vagyis 1 napi fogház, a 92. §. alkalmazásával pedig fogházbüntetés helyett pénzbüntetés is kiszabható és pedig ez utóbbi a büntetőtörvényben szabályozott fogházbüntetés jellegével biró szabadságvesztés büntetés helyébe lépvén, ez a pénzbüntetés a Btk. 26. §-a, illetve az 1921 : XXVIII. t.-c. 4. §-ának első bekezdése szerint minimálisan 20 koronában szabható ki. Az ekként kiszabott pénzbüntetésnek behajthatatlansága esetében, szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatásánál azonban az ítélet szerint mindenesetre szem előtt tartandó, hogy a pénzbüntetést helyettesítő sza1. sz. 33