Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A vagyonátruházási illetékek jogrendszere

Dr. Perényi József: A vagyonátruházási illetékek jogrendszere. vagyonná. De egyszersmind ez a vagyon fogalmában bennerejlő viszony adja meg a vagyon fogalmának jellegzetes magánjogi sajátosságát. A vagyont képező javaknak az emberi hatalomhoz való viszonya ugyanis jogállapotot jelent. Meghatározza azt a tényt, hogy a személy uralma.alatt tartja a javaknak bizonyos mennyiségét. Ez a ténybeli állapot az által válik jogállapottá, hogy a személy öntudatos akaratával (animus) kerül összefüggésbe. A jogállapotot teremtő uralmi viszonyt tehát az animus állapítja meg. Ebből egyszersmind az is következik, hogy ahányféle az animus, annyiféle lehet a jogállapot. Az animus különfélesége szerint a közbeszédben a szólásmód is különböző. Ha a dolgot hatalmunkban tartjuk, de azzal az akarattal (szándékkal vagy tudattal), hogy az más személyé, akkor úgy mondjuk, hogy a dolog nálam van (rem teneo). Ez a jogi állapot a bírlalás (detentio). Ha a dolgot saját magunknak akarjuk megtartani (animus rem sibi habendi), akkor úgy mondjuk, hogy a dolog birtokomban van (rem habeo). Ez a jogállapot a birtoklás (possessió). Végre mondani szoktuk úgy is, hogy a dolog az enyém (res mea est). Ez esetben tulajdonról (proprietas) van szó. Birtoklásnál az animus vagy a dolog állagára irányul és akkor tulajdonbirtokról, vagy pedig csakis a dolog hasznaira (haszonélvezetére vagy használatára) vonatkozik és akkor haszonbirtokról beszélünk. Tulaj donbirtoknál a birtokos pro suo birtokol, haszonbirtoknál pedig alieno nomine ín possessione. Haszonbirtokos a haszonélvező, a haszonbérlő, az emphyteuta, továbbá a használati szolgalom birtokosa, a bérlő, a commodatarius, a precarista, a felülépítmény birtokosa, a telki szolgalmak birtokosai. De vonatkozhat még az animus a dolog bizonyos rendeltetésére is. Ez esetben a birtok egészen más természetű lesz. Ilyen a mandátum (bizományos, fuvarozó, szállító birtoka), a depositum, a curatela, a tutela, a sequester és a zálog birtoka, melyeknek birtokosai a dolgot nem a maguk részére, hanem csakis bizonyos cél szolgálatában, bizonyos rendeltetésre ideiglenesen kezelik. Az uralom (animus possidendi) a dolog felett ez esetben addig tart, ameddig a cél elérve nincs. Az ilyen birtokot kezelési birtoknak szokás nevezni. Haszonbirtoknál, valamint kezelési birtoknál mindig két birtokos van. A főbirtokos az, aki a dolog állagát birtokolja, a haszonbirtokos pedig az, akinek birtoklása csakis a dolog hasznaira irányúi. Kezelési1 birtokos pedig az, ki a dolgot rendeltetésszerűen kezeli. Mennyiben lehet szó a birtokállapotoknál vagyonról? A bírlaló nem saját maga részére tartja a dolgot és így a dolog nem a bírlalónak, hanem a dolog valóságos birtokosának vagy tulajdonosának képezi a vagyonát. Nyilvánvaló, hogy bírlalásnál vagyonról szó sem lehet. A birtoklást ellenben, akár tulaj donbirtokról, akár haszonbirtokról legyen is szó, a vagyon fogalmát magában rejti. Csupán a kezelési birtok képez kivételt, mert a kezelés rendeltetése meg van állapítva és a kezelő nem a maga javára rendelkezik a dologgal. A kezelési birtok tehát sohasem eshet vagyonátruházási illeték alá, mert a tárgyát képező dolog nem vagyona a kezelőjének. Ezt fejezi ki a közigazgatási bíróság is egyik ítéletében (4.834. 1919. sz. Az adó 1921. évf. 31. old. 16. (jogeset), mely kimondja, hogy nem képez hagyományt az az összeg, melyet az örökhagyó valakinek bizonyos szolgáltatások ellenértékének kifizetése végett rendel. A végrendelet szerint sírboltépítési költség fejében kifizetendő összegek csak kezelési birtokát képezik annak, aki a végrendelkező meghagyását teljesíti. Tehát az ilyen hagyomány vagyonátruházási illeték alá nem eshetik. A tulajdonbirtoklás, valamint a haszonbirtoklás a vagyon fogalmával synonymnak tekintendő, mert valamennyinek tartalma az a tény, hogy bizonyos személy a dolgokat saját hatalma alatt tartja. Dolog alatt a gazdasági értékkel bíró javakat kell érteni. Még természetesebb, hogy a vagyon fogalma a tulajdon fogalmában is benne rejlik. Az embernek a dolgok felett való uralma ugyanis nem szükségképen az erőkifejtésen alapszik; A tényleges erőkifejtés kétségtelenül az uralom 14 1. sz.