Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A vagyonátruházási illetékek jogrendszere

Dr. Perényi József: A vagyonátruházási illetékek jogrendszere. szerzésének módja és bizonyos körülmények között az erőkifejtéssel létesült jogállapot uralomhoz való jogot keletkeztető tény. De az uralomhoz való jogot máskép is előidézhetjük. Előidézhetjük oly jogcselekményekkel, melyek előzetesen tényleges erőkifejtést nem feltételeznek. A különbség nyilvánvaló. Az erőkifejtés az animus rem sibi liabendivel együtt tényleges birtokot keletkeztet. A személy és dolog között kapcsolatot létrehozó jogcselekmények azonban csak jogigényt jelentenek a dolog birtoklásához. Ez esetben tehát nem tényleges birtoklás, hanem jogi uralom keletkezik, mely valóságos uralommá csakis a dolog tényleges átadásával (traditio) válik. A tulajdont tehát két cselekmény keletkezteti: a kötelmi igényt megszerző tény és az átadás. Az uralomhoz való jogigényt keletkeztető jogi tény a jogcim (titulus acquirendi). Nem egyéb ez, mint az a jogcselekmény, mely a jogalanyok és dolgok között a kapcsolatot létesíti. Ha a jogcím a dolog állagára vagy hasznaira irányúi, a birtokhoz, tehát a valóságos uralomhoz való igényt magában rejti. Ezen igény alapján átadással megszerzett dolgok tulajdonunkat képezik. A tulajdon tehát jogcímen szerzett tényleges uralom. Ha a dolog állagára vonatkozik, akkor állagtulajdonnak és ha annak hasznaira vonatkozik, szolgalomnak (servitus) nevezzük. A tulajdon is uralmat jelent, mint a birtok, de a kettő egymástól abban különbözik, hogy míg a birtok-uralmi tényt fejez ki, mely jogos erőkifejtésen alapszik, addig a tulajdon jogcímes szerzéssel igényelt jogi uralmat jelent, mely a birtoklás vagy erőkifejtés ténybeli állapota nélkül is hatályos. Az előadottak szerint tehát a vagyon a birtok és tulajdon jogi formáiban tükrözi vissza a javaknak emberi uralom alá tartozását. Gazdasági szempontból kiindulva a vagyon fogalmában megtaláljuk a jogi sajátságokat (a gazdasági alanyokhoz viszonyított jogállapotokat) és ellentett úton a magánjog szempontjából kiindulva, a jogállapotok (birtoklás, tulajdon) lényegét a gazdasági javakkal (dolgokkal) kapcsolatos uralomban ismerjük fel, melyek nélkül ezek fogalmilag el sem képzelhetők. A vagyonnak ennélfogva jogi jelentősége, a jogállapotoknak viszont gazdasági jelentőségük van. Ha már most tisztában vagyunk a vagyon lényegével, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a vagyon fogalmában rejlő tényezők közül melyik szolgáltatja az illeték tárgyát. A gazdasági javak kétségkívül önmagukban véve nem tárgyai az illetéknek. A bírlalás, birtok és-tulajdon után szintén nem lehet illetéket követelni. Bizonyára csakis a vagyonváltozásokban kell keresni a kincstár követelési jogának alapját. A vagyonváltozások kétfélék. Vagy a gazdasági javak változnak, vagy a jogállapotok. A javak változása, azok keletkezése, átalakulása és megszűnése ugyan a vagyont növeli vagy apasztja, de ez nem képez vagyonátruházást. Illeték alá tehát nem vonható. Tehát csak a jogállapotnak változása jöhet számba. A törvény a vagyonnak a személyekhez való viszonyában azok forgalmát rója meg közteherrel. A vagyonátruházási illeték tehát nem vagyoni, hanem forgalmi adó természetű. Ha a vagyontárgy nem kerül forgalomba, vagyis nem cserél gazdát, akkor vagyonátruházás nem jöhet létre és vagyonátruházási illeték követeléstének sem lehet helve. Kifejezi ezt a közigazgatási bíróság egy ítéletében. (884/1920. sz. Az Adó 1921. évf. 31. old. 14. sz. jogeset.) Ezen ítélet szerint a házasság tartama alatt kiadott közszerzemény után ajándékozási illetéket nem lehet követelni. Nagyon természetes, hogy közszerzemény címén igényelt vagyon kiadása voltaképpen egyértelmű a vagyonközösség megszüntetésével. A közszerző csak a saját vagyonrészét kapja, tehát itt nem lehet szó vagyonátruházásról. Más kérdés azonban, hogy lehet-e közszerzeményt a házasság tar1. sz. 15