Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Párhuzam a behozatali vám és a kiviteli illeték között

I)r. Kanizsai Pál: Párhuzam a behozatali vám és a kiviteli illeték között. zett rendkívüli, nem természetes gazdasági viszonyok keltették életre. Az 1920. évi július hó l-jén életbelépett 1920 : XIII. t.-c. adta meg a törvényes jogalapot a kiviteli illeték szedésére. Szükségtörvény, amely azonban a magyar változott gazdasági viszonyoknak megfelel, sőt egyenesen az új, természetellenes világgazdasági viszonyok között a magyar gazdálkodás különös érdekeinek védelmére készült. Az egyes államok fizetési' eszközeinek értékelésében bekövetkezett gyors és nagy hullámzás, amely azután a dolog természete szerint egyrészt az árúcikkek piaci árképzödésénél is erös mértékben éreztette hatását, másrészt pedig különösen az, hogy az értékhullámzás mellett a magyar korona belföldi és külföldi vásárló ereje állandó eltérést mutatott, eredményezi, hogy exporttermelésünk tömegcikkeinél általában a belföldi piaci ár lényegesen alatta van a világpiaci árnak. A kiviteli illeték erre a jelenségre támaszkodva, lényegében mint kiviteli vám sújtja a vámhatáron át kimenő árút és annak külföldi értékesítéséből eredő haszonban az állam javára részesedést biztosít. Költségvetési szempontból a behozatali vám állandó, rendes bevételt, a kiviteli illeték azonban átmeneti bevételt jelent. Meg kell jegyezni, hogy a vámtarifa tulaj donképen kiviteli vámtételt is foglal magában a rongyokra vonatkozólag, de ez a vámtétel jelenleg (1921. június 2-től) fel van függesztve. Maga a vámtarifatörvény részletes jogszabályokat tartalmaz úgy a vámtárgy, mint a vámkötelesség, vámmentesség, vámelengedés és vámeljárás tekintetében, majd a hozzákapcsolt tarifa nagy terjedelmű osztályozással csoportosítja az árúkat és megszabja a vámtételeket. Felépítése a súlyvám rendszerén és az aranyértékben történő vámfizetésen történt. A tarifatörvény lényegileg is megállapította tehát a vámtárgyakat és ezeknek a vámdíját. A kiviteli illetéktörvény csupán kerettörvény, amely nem tartalmaz részletes jogszabályokat sem az illetéktárgyra, sem az illetékkötelezetségre vagy illetékmentességre, sem az eljárásra, illetve az illetéktételekre vonatkozólag. Csaknem teljhatalmat ad mindezek tekintetében a törvény a kormányhatóságnak, amikor felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a törvényhozásnak utólagos bejelentés kötelezettsége mellett rendeleti úton állapítsa meg az illeték tárgyát, azaz azt, hogy mely árú kivitele alkalmával és mennyi kiviteli illetéket kell fizetni. A kiviteli illeték mentessége tekintetében pedig minden nagyobb megszorítás nélkül a törvény csak azt mondja ki, hogy a kiviteli illeték teljes elengedésének vagy mérséklésének általában csak akkor van helye, ha azt a közérdek teszi indokolttá. A törvény alapján időről-időre kiadott pénzügyminiszteri rendeletek állapítják meg a kiviteli illeték alá eső árúkat és ezek illetékét. Állandóan bővül az illeték tárgyköre és bár a behozatali vámtarifa beosztásának felhasználásával csoportosíttatnak az illeték alá vont árúk, az illetéktételek megállapításánál és alkalmazásánál még sem érvényesülnek oly megkülönböztetések, melyek a behozatali vámtarifában sűrűn előfordulnak és kisebb-nagyobb kedvezményeket i. sz. 9