Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A magyar egyenes adórendszer

Benedek Sándor: A magyar egyenes adórendszer. adófizetés polgári kötelességének sokszor csodálkozást keltő jelenségeivel is találkozunk. Csak nemrég olvastam, hogy Angliában név nélkül tetemes összegek érkeznek az adóhatóságokhoz s ezekkel az összegekkei azok az adózók akarják megnyugtatni polgári lelkiismeretüket, akik belátják, hogy a törvényesnél kevesebb adóval rovattak meg. Itt nem igen röpködnek ilyen csodabogarak. Nálunk az adómorál defektusa nem csupán társadalmi tünet, hanem történelmi folyamat is. A magyar nemesség évszázadon keresztül nem fizetett adót s ezt az előjogot a magyar alkotmány integráns részének tekintette. Mi nagyon szeretünk az angol alkotmányra hivatkozni. Az adózás tekintetében azonban ég és föld köztünk a különbség, mert Anglia \ nemessége a középkorban is éppen úgy adózott', mint a nép többi osztályai. Idegen vérből származó királyaink több kísérletet tettek a nemesség adómenteisségének megszüntetésére, de sikertelenül. Ezért retorzió fejében kerülő úton adóztatták meg az egész nemzetet, tehát a magyar nemességet is. A királyság előmozdította a nyers termelést és az állattenyésztést, de az volt a politikája, hogy a magyar nyers terményeket iparcikké az osztrák tartományok dolgozzák fel. így lettünk Ausztria gyarmatává. Iparunk és kereskedelmünk alig volt. A XVIII. század vége felé csak 14.000 mester és 16.000 segéd volt az országban s ezekkel szemben az idegen kézműveseknek 15 évi adómentesség biztosíttatott. Gyáriparunk nem volt s midőn II. József összeírást rendelt el, Győri Ferenc udvari tanácsos azt felelte, hogy nincs mit összeírni. A kereskedés is pangott. A magyar kereskedő csak osztrák kereskedő útján rendelhetett külföldi árút s a magyar ipartermék Ausztriában 30%, az osztrák ipartermék Magyarországon csak 3% vámot fizetett. II. József belátta az ezekben rejlő anomáliát s felajánlotta a magyar nemességnek az addig követett gazdasági politika elejtését, a szabad kereskedelmet, az ipar előmozdítását az alatt a feltétel alatt, ha a nemesség lemond adómentességéről s a közterhek viseléséhez megfelelő arányban járul. A nemesség visszautasította ezt az ajánlatot azzal az indokolással, hogy II. József nem volt koronázott király. Erre mondja Grünwald Béla „A régi Magyarország" című jeles munkájában, hogy II. József, ha terve sikerül, a legnagyobb jótevője lett volna a nemzetnek, s Magyarország fejlődése egy századdal haladt volna előbbre. II. József halálától majdnem 60 év telt el, midőn a törvényhozásban a közteherviselés elve diadalra jutott, s megszűnt a nemesség adómentessége. Ez a változás azonban nem vonta maga után az adóerkölcs javulását. A szabadságharc balul ütött ki s a Bachkorszak és az abszolutizmus alatt az osztrák tartományokból importált adó idegen célokat szolgált, nem pedig nemzeti ideálokat. Ezért a közvélemény az adó megtagadását a hazafias erények közé számította. Az alkotmány helyreállításával (1867) megszűnt ugyan az ok, de fenmaradt az okozat. Jókai Mór figyelmeztette a nemzetet, hogy alkotmányos időket élünk, most már a fináncot sem szabad 4 1. sz.