Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. Ugyancsak a panaszirathoz csatolt n.-i 982. számú betétmásolattal igazolva van, hogy a panaszos által felajánlt terület 1921. november hó 15-én a panaszos telekkönyvi betététől le lett jegyezve s a vitézi telekként adományozás céljára felajánlt ingatlanok részére nyitott telekkönyvi betétbe át lett jegyezve. A vitézi szék sz.-i széktartója fent említett iratával az is igazolva van, hogy a panaszos által felajánlt terület a vitézi szék határozata alapján 1922. évi augusztus hó 3-án az arra kijelölt vitéznek birtokba lett adva. Ilyen tényállás mellett a kir. közigazgatási bíróság ezt a területet a panaszos vagyonváltsága alapjából levonandónak tartotta s annak foganatosítására a kir. pénzügyigazgatóságot utasította. Mert a 46.000/1920. I. M. számú rendelet 6. §-ának második bekezdése értelmében a vitézi telek céljára történt felajánlást annak elfogadása előtt se lehet visszavonni. Ezért, noha az említett rendelet 3. §. utolsó bekezdése értelmében a tulajdonjog bekebelezését csak akkor lehet foganatosítani, ha az államfő a felajánlást már elfogadta, amennyiben a felajánlásnak elfogadása is megtörtént, a vitézi telek céljára felajánlt terület elidegenítési idejét az annak céljára eszközölt felajánlás ideje képezi. Jelen esetben tehát az elidegenítés még 1921. évi szeptember hó 7-ike előtt megtörténtnek tekintendő s bár az, az ahhoz szükséges hatósági eljárás folyamata miatt, e határnap előtt telekkönyvileg keresztülvive nem lett: a vitézi székhez bejelentett felajánlás az 1000/1922. P. M. számú rendelet 7. §. negyedik pontjában megkövetelt, telekkönyvi hatósághoz való bejelentéssel egyenlő jelentőségűnek tekinthető és így az e §-ban foglalt rendelkezésre tekintettel nincsen akadálya a panaszos vagyonváltsága alapjábóli levonásnak. (Közig, bíróság 12.483/1922. sz.) Ingatlanvagyon- 1921: XLV. t.-c 4. §. váltság. L_p. 62. Befásításra váró, de 1921. szeptember 7. előtt még mezőgazdasági célokra használt földteriilet levonásba nem hozható. Indokok: Azt a 220 katasztrális hold 1494 ölnyi területet, melyre nézve panaszos az F. alattival csak annyit igazolt, hogy arra nézve a törvény értelmében a beerdősítési kötelezettség fennáll, levonásba hozni nem lehetett, mert a váltság megállapítás szempontjából az 1921. évi szeptember 7-dikei állapot az irányadó, az pedig meg van állapítva, hogy a kérdéses terület a mondott időben még erdősítve nem volt, hanem mezőgazdasági célokra használtatott. Ily befásításra váró területek az 1920. évi 36. t.-c. 34. §-ának 3. pontja értelmében a megváltás alól nincsenek is feltétlenül mentesítve. (Közig, bíróság 12.454/1922. sz.) Ingatlanvagyonváltsáq. 1921: XLV. t -c. 5. §. 63. A földvagyonváltság kiszámításánál a kegyúri teher levonásba nem hozható. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy a kegyúri terhek összege a földváltság megállapításánál nem vonatott le. Ezt a panaszt a bíróság alaptalannak találta. Az 1921. évi XLV. t.-c. 5. §-a két pontban taxatíve felsorolja, hogy a vagyonváltságnak a 4. §. szerint kiszámított összegéből minő terheket szabad levonni. Az 1. pont szerint a váltságköteles ingatlant terhelő jelzálogilag biztosított tőketartozást és a 2. pont szerint az 1921. évre kivetett ártéri járulékokat szabad figyelembe venni. Panaszos az 5. §. 1. pontjára alapítja kifogását. A kegyúri teher azonban eltekintve attól, hogy jelzálogilag biztosítva nincsen és az 1. pont feltételeinek már ezért sem felel meg, tőketartozásnak nem minősíthető és így az 5. §. 1. pontja alapján a vagyonváltság összegéből nem vonható le. A törvényjavaslat 5. §-ához fűzött azon indokolásból, hogy tárgyi adónál, amelyhez tartozik az adóelmélet szempontjából hozzá hasonló közteher, a vagyonváltság is, az ingatlant terhelő tőkketartozásokat tulajdonképen nem is szabad figyelembe venni, következik, hogy a levonás kedvezményét kiterjesztő értelemben magyarárzni nem szabad "és a 4—5. sz. 159