Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. gyonváltságkulcs alkalmazása iránti igénynek törvényes alapja nincs. (Közig, bíróság 5.349/1922. sz.) Betétváltsáq. 1921 : XV. t.-c. 4. §. 57. A háború előtti jeligés stb. takarékbetétek, ha a kedvezményes vagyonváltságkulcs alkalmazásához megkívánt feltételek fennforognak 10%-os vagyonváltság alá esnek. Indokok: Az 1921 : XV. t.-c. 2. §. hatodik bekezdése szerint a vagyonváltság az 1914. július 25. előtti elhelyezett takarékbetétek után, tekintet nélkül az időközben bekövetkezett változásokra, az első bekezdésben említett váltságkulcs felével áilapítandó meg, ha a betét 100.000 koronát meg nem halad s ha az 1914. július 25-iki állag csak kamataival szaporodott. A törvény 4. §-a szerint ez a rendelkezés a jeligés betétekre is alkalmazandó. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott 55.000/1921. számú pénzügyminiszteri utasítás 8. §-ának második bekezdése a törvény 4. §-ának most említett rendelkezését úgy magyarázza, hogy az 1914. július 25. előtti jeligés betétek után, ha a megkívánt egyéb feltételek is fennforognak, az utasítás 6. §-a — törvény 3. §-a — szerinti kulcsok felét kell alkalmazni. Panaszos kifejezetten az utasítás 8. §-ára hivatkozva kéri a szóban forgó jeligés betétek utáni vagyonváltság megállapítását. A panaszt csak részben lehetett alaposnak elismerni, mert a hivatkozott törvény 4. §-ának az a rendelkezése, hogy a 3. §. hatodik bekezdésében foglaltak a jeligés betétekre is alkalmazandók, nem vonatkozik a kulcsokra; nem pedig azért, mert a törvény 4. §-a szerint a jeligés betétek, értékükre való tekintet nélkül, vagyonváltság alá esnek, a 3. §. pedig, csak az 1.000 koronán felüli betétekre állapít meg kulcsot, tehát ha helyes volna a panaszos álláspontja, nyitva maradna az a kérdés, milyen kulcs felével állapíttassék meg az 1.000 koronán aluli jeligés betét vagyonváltsága. A helyes magyarázata a törvény rendelkezésének az, hogy az 1914. július 25-ike előtti jeligés betétek is kedvezményes vagyonváltságkulcs alá esnek, de nem a 3. §., hanem a 4. §-ban megállapított 20%-os kulcs fele alkalmazandó. A törvényhozó a jeligés betétet szigorúbb elbánás alá akarta venni, nem volna megindokolható, hogy az esetben, ha háború előttti betét a szigorúbb elbánás alól teljesen meneküljön. A vagyonváltságkimutatás 49., 59., 99., 210., 214., 10. és 65. tételek alatt felvett jeligés betétek összege 100.000 koronán alul van, ezeknek 1920. december 19-iki állaga az 1914. július 25-iki állagot csak a kamatokkal haladja meg, velük szemben tehát a fentiek alapján a 20%-os kulcs felét kellett alkalmazni. (Közig, bíróság 5.395/1922. sz.) Részvényváltság. 1921: XV. t.-c. 17. §. 58. Az 1921. március l-jét megelőző időben elhatározott és keresztül is vitt alaptőkeemelést a részvényvaltság kiszámítása szempontjából akkor is figyelembe kell venni, ha az alaptőkeemeléssel kapcsolatos alapszabálymódosítást a cégbíróság csak 1921. március 1-je után jegyezte be. Indokok: A panaszos részvénytársaság 3,000.000 korona alaptökéjét az 1920. évi augusztus hó l-jén hozott kiözgyüiési határozattal 2t000 darab 1.500 korona névértékű részvény kibocsátása mellett 6,000.000 koronára emelte fel. Az új részvények 1920. évi december hó 15-ig voltak befizetendók és az 1921. évtől részesednek a társasági nyereségben. Az alapszabályoknak az alaptőkeemeléssel kapcsolatos módosítását a cégtörvényszék 1921. évi április hó 6-án jegyezte be. A vagyonváltságot a 4.000 drb. részvény szlámításba vétele mellett szabták ki. A panaszos ezt a kiszabást sérelmesnek tartja, mert 1921. évi március hó l-jén a cégkönyv szerinti alaptökéje nem 6,000.000, hanem csak 3,000.000 korona volt és ebben az időpontban, amely a vagyonváitságróí szóló I. törvény 16. §-a értelmében figyelembe jön, nem 4.000, hanem csak 2 000 részvénye volt. A panaszt a bíróság alaptalannak találta. Az alapszabálynak az alaptőke felemelésével kapcsolatos módosítása 1920. évi augusztus hó l-jén elhatároztatván, annak a cégkönyvbe történt bevezetése visszaható hatály4—5. sz. 157