Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Rásida Üszkündzsüj. búzamennyiségben megállapított összegének csökkenését a kivetés idejére megállapított búzaár (5.000 K) vagy a tényleg befizetett 1.000 koronával kell számításba venni? A bíróság akként határozott, hogy a kivetés idejére megállapított búzaár veendő ügyelembe. Ugyanis az 1.000 holdon felüli földbirtok tulajdonosa vagyonváltságát földben köteles leadni, mert a törvény 58. §-ában nyert felhatalmazás alapján a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg erre az 1.000 kat. holdnál nagyobb földbirtok minden tulajdonosát kötelezte. Az ily földtulajdonos váltságkötelezettségének teljesítésére tehát nem alkalmazható a törvény 4. §-ának az a rendelkezése, amely a törvény életbeléptétől számítva 3 hónap alatt befizethető váltságösszeget szabja meg. Az erre hivatkozással esetleg teljesített befizetés a váltságkötelezettség mérvét nem érintheti, s ennélfogva a törvény 5. §-a rendelkezéseitől eltérő számítási mód alkalmazásának az ilyen téves befizetés esetén helye nem is lehet. iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin. Rásida üszkündzsüj. Makáma. (Abu Kászim Hariri ibu Ali (1054—1121) után szabadon.) Ezt a két szót, mit címül írtam, — dogmaként állítja fel az arab hittan. — Értelme nem valami szörnyűség, — ellenkezőleg: az igaz, a szent egyszerűség. Harun Al Rasid, Al-Mahdi fia, — az örökbölcs kalifa, — akinek szakálla árnyékába', — naggyá lett a kalifák hazája, — kinek szelid és bölcs tekintete — minden igazhívőt felemele, — de minden ellenséget pokolra kergete: — ez a bölcs, ez a szent — a lázadók leverésére — és Allah nagyobb dicsőségére — 809-ben Khoraszánba ment. — Ott a hegyekbe' fent, — mikor rohamra vezette győzelmes hadát, — keblét egy mérgezett tőr járta át. — Öles lováról a porba bukott, — de szava most is tiszta, nyugodt, — és a parancsot, melyet kiad, — vadul teljesíti a had. — A halódó kalifa mellett — (óh Allah, te irgalmas, ezt hogy engedhetted!) — a nagyvezir kiált — a seregeken át: — „Ezer imámot ide! — öntsék lelküket a kalifa keblibe — és tartsák távol tőle a halált!" — Súlyos sebével a kalifa felül, — félkarra dül, — s bár szeme pillája egyre nehezül, — megszólal lassan, vontatottan, — és azoknak, kik hallgatják ottan, — a durva, nyers katonáknak — szeme lassanként könnybe lábad. — „Vezir, ne hívd az imámokat, — ez nem segít sokat. — Allah elvégzé sorsomat. — Hogy Bagdadot naggyá tehettem, — ez már a mult mögöttem. — Nem voltam hős és bölcs sem voltam, — milyennek a milliók mondtak, — nem voltam szép, nem voltam bátor, — hitvány kis egér Allah napsugarából. — 'S hogy Bagdad lett a világ első városa, — melynek neve el nem tűnik soha, — annak egyszerű oka — nem más, mint egy puszta gondolat, — minőt Allah csak jókedvében ad. — Ezt tartsátok meg jövendőjére évezredeknek, — hogy: akiktől adót vagy vámot szedtek, — előre tudják, hogy mit fizetnek — és ennél többet tőlük nem keresnek. — Ez a sokmilliós birodalom, — Allah után a legnagyobb hatalom, — azért lett első a földkereken, — mert mindenki tudta, mit fizet nekem." — Szólt a legnagyobb birodalom legnagyobb kalifája, — aztán egyet rándult a tokája — és méltóztatott meghalni éppen úgy, — mint a koldus az utcán összerogy. * * * 4—5. SZ. 139