Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Dr. Frenreisz Pál: A mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága. tani, vagy azzal, hogy a megosztás, illetve elidegenítés a telekkönyvi, vagy gyámhatóságnál bejelentetett. Minthogy ezek a körülmények számos más módon egyenlő joghatállyal bizonyíthatók, kimondta a bíróság, hogy az ebben a szakaszban felsorolt bizonyítási módokon kívül egyéb bizonyítási módok is elfogadhatók, mert azok nem felsoroló, hanem csak példálózó rendelkezések. 6. Kegyúri teher. A váltságtörvény kedvezményt kívánt nyújtani bizonyos korlátozás alatt álló, tehát korlátolt tulajdonú ingatlanoknak nyilván abból az okból, hogy a korlátlan tulajdonú ingatlanoknál aránylag csekélyebb értéket képviselnek, s hogy hozadékuk is harmadik személyeket illet s mert nem lett volna igazságos, hogy ez a fizetendő váltságba megfelelően be ne száiníttassék. Ezért a törvény a 171. §-ban olykép rendelkezik, hogy ha az ingatlant haszonélvezet (használat) szolgalmi joga (özvegyi haszonélvezet, lelkészi, tanítói javadalom stb.), vagy kikötmény terheli, az ilyen ingatlant a váltságkötelezett egyéb ingatlanaitól elkülönítve kell váltság alá vonni s az ilyen ingatlan az egyéb (ingatlanokkal a váltságkulcs tekintetében össze nem számítható. Felmerült a kérdés, hogy a kegyúri teher tekinthető-e olyan kikötménynek, amelyre a vagyonváltsági II. törvény 171. §-a alkalmazandó? A bíróság kimondta, hogy a kegyúri teher a vagyonváltsági II. törvény 171. §-ának rendelkezése alá eső tulajdoni korlátozásnak tekinthető,, de csak abban az esetben, ha valamely ingatlan a kegyúri jog gyakorlásával járó kötelezettségek céljaira teljes egészében le van kötve, mert a kegyúti jog céljait bebizonyíthatólag kizáróan és teljes egészében szolgáló ingatlan oly tulajdoni korlátozásnak van alávetve, amely lényegében a törvény 171. §-ában felsoroltakkal azonos s ezért reá is vonatkozik az a rendelkezés, hogy a váltságkulcs tekintetében elkülönítetten vonandó vagyonváltság alá. 7. Vitézi telek. A vitézi telkekkel kapcsolatosan két kérdés merült fel. Az egyik az, hogy a vagyonváltsági II. törvény 2. §. 5. pontjában foglalt mentesség kiterjed-e azokra a vitézi telkekre is, melyeket a földtulajdonos a maga, vagy leszármazója részére alapít? A magyar királyi minisztériumnak a vitézi telekről szóló 6.650/920. M. E. számú rendelete értelmében vitézi telek kétféle módon keletkezhetik: adományozás és alapítás útján. Az utóbbi eset az, amikor a tulajdonos a saját kizárólagos tulajdonát képező ingatlanból akár a maga, akár a leszármazója részére vitézi telket alapít. Annál a körülménynél fogva, hogy az a vitézi telek, mely alapítás útján jött létre, a tulajdonost magát, vagy leszármazóját illeti meg, az egyéb, adományozás útján létesített vitézi telkekkel azonosaknak s reájuk a törvény 2. §-a 5. pont alatti mentesség kiterjeszthetése a kivetési eljárás során konkrét esetekben nem vélelmeztetett és ki nem terjesztetett, holott a vitézi telekről rendelkező 6.650/1920. M. E. számú rendelet szabályai 2. §-a szerint a már létesített vitézi telek jogviszonyai szempontjából közömbös az, hogy a vitézi telek adományozás, vag3r alapítás útján keletkezett s így a vagyonváltság-törvénynek a vitézi telkeket kivétel nélkül mentesítő 2. §. 5. pontja értelmezése szempontjából sem tesz különbséget az, hogy a vitézi telket a tuladonos a maga, vagy leszármazója részére alapította. Ezért a felmerült jogorvaslatok alapján ki kellett mondani, hogy a mentesség kiterjed azokra a vitézi telkekre is, amelyeket a földtulajdonos a maga, vagy leszármazója részére alapított. A másik kérdés, amely a vitézi telkekkel összefügg, az, hogy a vagyonváltsági II. törvény 2. §. 5. pontjában foglalt mentesség kiterjed-e azokra a vitézi telkekre is, amelyek a törvény életbelépte (1921. szeptember 7.) előtt lettek felajánlva, az elfogadás azonban utóbb következett be. 4—5. sz. 137