Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Dr. Khiíi Emil: Forrongás a forgalmi adó körül. kellene Ítélkeznie a hozzá intézendő panaszok alapján. De a panaszok nem jutnak el a közigazgatási bíróság elé, mert az eljáró pénzügyi hatóságok az adócsalásról szóló 1920 : XXXII. t.-c. 10. $-ára nincsenek kellő figyelemmel. Lz a törvényhely ugy szól, hogy a pénzügyi hatóságnak „a büntető eljárástól függetlenül és meg annak megindítása előtt a veszélyeztetett adót vagy más köztartozást az azokra vonatkozó törvények alapján meg kell állapítania". Midőn tehát az ellenőrző pénzügyi hatóság és az adózók között vita merül fel a forgalmi adó helyessége és jogossága tekintetében (és mmden vita végeredményben csak ide sorozható!), a pénzügyi hatóságnak „a forgalmi adót az arra vonatkozó törvények alapján meg kell állapítania". Fizetési meghagyást kellene kiboesátania azon forgalmi adó összegekre vonatkozóan, amelyek nézete szerint helytelenül nem lettek leróva és ezzel az adózónak -alkalmat kellene adnia arra, hogy a hozott határozat ellen a közigazgatósági bírósághoz beadandó panasz alapján a forgalmi adó helyessége és jogossága tekintetében felmerült vita a legfelsőbb bírói szóval eldöntessék. Ha a közjfeazgatásj Jbíróság ítélete a fizetési1 meghagyásban kiszabott adót jogerősen fenntartaná, akkor kerülhetne a sor a büntető eljárásra, amelynek ítéletileg tisztáznia kell azt a kérdést, hogy vájjon a forgalmi adótörvény 64. §-ába ütköző adócsalás tényálladéki elemei — a cselekménynek a megrövidítésre alkalmassága, a szándékosság, a tudatosság stb. — fennforognak-e vagy sem és hogy adózó fél adócsalás miatt büntethető-e vagy sem. De a gyakorlatban nem ez a természetes, észszerű és törvényes eljárási mód gyökeresedett meg. Ha az ellenőrző pénzügyi hatóságok kifogásolnak egy nézetük szerint helytelen forgalmi adóztatást, vagy ennek teljes elmaradását, úgy nem tartják be azt a törvényes egymásutánt, hogy először a vitás kérdésnek adójogi és azután a büntetőjogi része tisztáztassék. Igen gyakran az történik, hogy még rmelőtt az adójogi kérdés a rendes jogorvoslatok kimerítése által tisztáztatott volna, igen erős eszközökkel (pl. az üzleti könyvek, levelezések és az egész üzleti irattár elvitele) folyik a majdani büntető eljárást előkészítő vizsgálat, olyannyira, hogy a fél inkább fizet vitás forgalmi adókat és súlyos bírságokat és lemond az őt törvényesen megillető jogorvoslatokról, csakhogy a vizsgálati eljárástól megszabaduljon. Ez azonban nem lehet sem törvényhozási intenció, sem állami rezon. Olyan új és súlyos közterhekhez, mint amilyen a forgalmi adó, nevelni kell a közönséget világos, félreértést kizáró jogszabályokkal és ezeknek méltányos és előzékeny végrehajtásáéval. Az adózó közönségnek és az államkincstár érdekét gondozó pénzügyi kormányzatnak egyaránt legfontosabb érdeke, hogy a közigazgatási bíróság legfelsőbb fóruma minden vitás kérdést mihamarabb eldönthessen. Ennek előfeltétele pedig az, hogy minden felesleges és könynyen az adózók megfélemlítését előidéző erély kerültessék el. A 4—5. sz. 121