Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Dr. Kfug Emil: Forrongás a forgalmi adó körül. nősítése azonban agyonüti a bizományi jogviszonyt és megsemmisíti azokat a kedvezményeket, amelyeket a törvény a bizományosnak kétségtelenül nyújtani akart. A bizományos nélkülözhetetlen szerve a nemzetközi kereskedelemnek. Ma, amidőn még a szomszédos államok valutái is egymástól eltérnek és folytonos ingadozásoknak vannak alávetve és midőn az egyre növekedő drágasági folyamat óriási tőkéket igényel, lehetetlen a belföldi1 importőrnek a külföldi gyárostól vagy kereskedőtől fix számlára vásárolni. A hitelnyújtás is lehetetlen. Az árúkat hitelre importáló eladó nem tudja magát biztosítani abban az irányban, hogy esedékességkor ugyanazt a belső értéket kapja meg a vevőtől, mint amelyet kihitelezett. A diszparitás némi ellensúlyozására szolgálhatna ugyan súlyos kamatnak vagy a valorizációnak kikötése, de ezek oly terhek, amelyeket a külföldi árút beszerző viszontelárusító saját kereskedő vevőire áthárítani képtelen. Mindezen közgazdasági súlyos jelenségekkel szemben a megoldást csak a bizományi viszony nyújtja, amelynek keretében a külföldi eladó meg van védve tulajdonjogának épségben maradásával, a tőkeszegény belföldi importőr pedig árúhoz jut anélkül, hogy vételárat kellene fizetnie vagy hitelbe vennie. Ha pedig ezen kétségtelenül helyes gazdasági szempontok a bizományi jogviszony nélkülözhetetlenségét igazolják, nem tartható fenn a bizományi díj forgalmi adóztatásán felül még az egész számlaösszeg után kétszeresen végrehajtott és összesen 6%-ra rugó forgalmi adó is. Sokkal súlyosabb következményekkel jár az állami pénzügyekre az a száguldó drágasági folyamat, amely a forgalmi adózásnak ezen halmozódása mellett az egész vonalon, tehát ott is, ahol az állam mint fogyasztó lép fel, elmaradhatatlanul bekövetkezik, mint amilyen veszteség éri az államkincstárt abból, ha a bizományi üzlettel kapcsolatos forgalmi' adóbevétele csökken. Ezen a ponton azonban a kérdés már átnyúlik a gazdasági és a pénzügyi politika terére, amelyet nem kívánunk jelen vizsgálódásunk körébe vonni. Kifogásolnunk és mélyen fájlalnunk kell azonban azt, hogy a forgalmi adó több mint másféléves fennállása dacára sem a bizományi üzlet, sem az améta-üzletek és még számos más alapvető kérdés sem nyert mindmáig megnyugtató és autentikus megoldást. A forgalmi adó behozatalával primitív és évtizedes őszintetlenségen alapuló adórendszerünkből egy merész ugrással belesodródtunk olyan adóba, amely minden eszközzel súlyos pénz- és szabadságvesztésbüntetés árán is biztosítani kívánja a teherviselés teljes igazságát és precizitását. Ezen kétségtelenül jogosult célkitűzés mellett azonban a forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok mai végrehajtási módja nem megfelelő. Akár csupán kerettörvény a forgalmi adótörvény, akár nem, elvitathatatlan tény, hogy egész sora a nagyfontosságú kérdéseknek, amelyek mind a helyesség és jogosság körébe tartoznak, mindmáig vitás. ^ A forgalmi adó jogossága és helyessége kérdésében a törvény 57. §-a értelmében végső fokon a m. kir. közigazgatási bíróságnak 120 4—5. sz.