Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Dr. KJúg Emil: I-'orronsas a forgalmi adó körül. ismérvek mellett a bizományi jogviszonyt még a pénzügyi ellenőrző hatóságok is „bizonyítottnak" kénytelenek elismerni és ezen vonatkozásban a bizományos terheként megelégedni a százalékos bizományi díjjal, mint forgalmi adóalappal. De emellett nem marad ki az egész számlaösszegnek forgalmi adóvai való megterhelése sem. Az ellenőrző pénzügyi1 hatóságok, hivatkozással a törvény 29. §-ának első és utolsó bekezdésére, továbbá a végrehajtási utasításnak 2. §-ára, arra az álláspontra helyezkednek, hogy a külföldi bizományba adó cég, amelynek a bizományos belföldi raktára a bizományi árú tartása és onnan való eldiszponálása céljából rendelkezésére áll, tulajdonképpen belföldi kevesell tevékenységet fejt ki. A bizományosról a belföldi harmadik személyre csak úgy mehet át a bizományi árú tulajdonjoga, hogy az előzőleg automatikusan a megbízó külföldiről átmegy a bizományosra és ezzel — a hatósági álláspont szerint — a külföldi belföldön köt áruszállítási ügyletet. Ezen okoskodás továbbfűzése a gyakorlatban odáig vezetett cl, hogy az ellenőrző pénzügyi hatóságok belföldön folytatott kereseti tevékenységnek minősítik már azt is, amidőn a külföldi az importált árút egy belföldi szállítónak küldi meg és az ideiglenesen a szállítónál marad addig, amíg a belföldi vevő át nem veszi. Sőt belföldi kereseti tevékenység a finánc felfogás szerint már az is, amidőn a külföldi kereskedő vagy gyáros itt pusztán képviselőt tart, aki a külföldi megbízó nevében árúszállítási üzleteket köt. Mindezen esetekben a törvény 34. §-ában és az utasítás 45. §-ában szabályozott egyetemlegességre való hivatkozással a bizományostól, akit tényleg csak a bizomány díj illet meg, mint szavatostól követelik az általános forgalmi adót az eladásból a külföldön lévő megbízóhoz befolyó nyers bevétel után is. A belföldi kereseti tevékenységnek itt vázolt szigorú értelmezése mellett a külföldinek bizományosa nyilvánvalóan kétszeresen van megróva forgalmi adóval, abban az esetben, ha az importált árú vámköteles volt és ennek következtében a bizományos az árú behozatalakor a vámmal együtt lerótta a forgalmi adót. A külföldi és a bizományos között kétségtelenül csak egyizben történt az árúátruházáb, még jogi értelemben is, holott a forgalmi adó első ízben a vámmal együtt rovatott le a behozatalkor, másodízben pedig akkor, amikor az árúnak harmadik személyre történt átruházásával egyidejűleg az árúátruházás a külföldiről a bizományosra jogilag végbement. Ezen nyilvánvaló kétszeres adóztatás dacára az utóbb kivetett forgalmi adó töröltethetése a mai jogállapot mellett mégis egészen bizonytalan és függ azon vitás kérdés eldöntésétől, vájjon a behozatal alkalmával lerovandó forgalmi adót olyannak tekintjük-e, amely a vámköteles behozatal ténye után rovandó le, tekintet nélkül mmden egyéb körülményre, avagy a törvény általános rendelkezéseinek megfelelően olyannak, amely csak árúátruházás esetében követelhető. A Lelföidi kereseti tevékenységnek a fentiekben levezetett mi4—5. sz. 119