Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Ür. Klug Emil: Forrongás a forgalmi adó körül. kihatású kontroverziák is, amelyek véglegesen tisztázva és autentikusan megoldva még ma sincsenek. Itt van mindenekelőtt a bizományi ügylet kérdése. Erről a K. T. 368. §-a intézkedik, kimondván, hogy bi'zomány az, amidőn valaki saját nevében, de más (a megbízó) részére, számlájára jár el és bizományos az, aki ilyen ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik. Ezen szabályozás mellett jogilag tulajdonképpen két átruházásból van összetéve az eladási bizomány. Mikor a bizományos saját nevében ruházza át az árút a harmadiknak (a vevőnek), egyidejűleg maga is megszerzi az árú tulajdonjogát a megbízótól, vagyis kettős átruházás forog fenn, amelyek bár egyidejűleg, egymásba összeolvadva bonyolíttatnak le, mégis jogilag két forgalmi adóköteles árúszállítást jelentenek. Mivel azonban a bizományos ténykedéseért csak bizonyos meghatározott közvetítési jutalékot, bizományi díjat élvez megbízójától, amely gyakran még a forgalmi adó 3%-os kulcsát sem éri el és a bizományi jogviszony a gazdasági életnek egy nélkülözhetetlen és jól bevált intézménye: a forgalmi adótörvény 31. §-ának utolsó bekezdése úgy intézkedik, hogy az adózó, aki bizonyítottan bizományi ügyletekkel foglalkozik, bizományi üzlete után az általános forgalmi adót csak az ügynöki jutalék, vagy közvetítési díj, tehát munkateljesítményének ellenértéke alapján tartozik fizetni. A rendelkezésnek célja és értelme nyilván abból a gazdasági megfontolásból'származik, hogy absztrakt jogi formulák kedvéért nem lehet az élet gyakorlati megnyilvánulásaival szembehelyezkedni és hogy nem lehet az államnak esetleg jobban megterhelni egy bizonyos jogcselekményt, mint amekkora a hozzáfűződő gazdasági érdek. Ezen közgazdasági igazság érvényesülése elé a pénzügyi hatóságok a törvény végrehajtása során mégis akadályokat gördítettek és egyre gördítenek. Az ellenőrzés során kifogásolták magának a bizományi viszonynak fennállását már akkor is, amidőn a jogi terminológiával akár csak csak a legkisebb ellentétben álló szót találtak a felek levelezéseiben, vagy egy impreciz megjelölést a számlázásban vagy a végleszámolásban. Megesett igen gyakran, hogy a pénzügyi hatóság elhitte, hogy a fél bizományi ügyletekkel foglalkozik, de azt „bizonyítottnak" nem látta, vagy nem akarta elismerni annak az ipar szerűségnek a fennforgását, amely az 1921. évi 130.000. sz. pénzügyminiszteri körrendeletben foglalt végrehajtási utasításnak 37. §-a megkíván ahhoz, hogy a keresetüző a bi'zományi üzletek, mint munkateljesítés után az általános forgalmi adót csak az ügynöki jutalék, vagy a közvetítési díj alapján fizethesse. A bizományi jogviszonyok legtöbbjében a bizományba adó külföldi, a bizományos pedig belföldi cég, amely a külföldinek tulajdonát képező bizományi árút rendszerint saját raktárában tartja és onnan saját nevében, de a bizományba adó javára és veszélyére a vevőknek számlázza és továbbítja. Mindez a tevékenység és ügyvitel a bizományi üzletben évtizedes gyakorlat által meggyökerescdetí és annak természetéhez hozzátartozik, olyannyira, hogy ezen 118 4—5. sz.