Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. A pénzügyigazgatóság ezen bírságolási joga a számvevőségi tisztviselőkre is kiterjed és csak a pénzügyigazgató-helyettest, valamint a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökét illetően tartatott fenn a rendbirságolási jog a pénzügyminisztériumnak. A rendbírságok teljes összegben ezentúl az államkincstárt illetik. A IX. fejezet a jogorvoslatokat szabályozza. Az eljárást illetően a fejezet az eddigi rendelkezéseket nagyjában fenntartja, a fellebbviteli hatóságokat azonban minden egyes esetben az illető rendelkezésnél szabályozza. E tekintetben is több eltérést tartalmaz a törvény, egyrészt sok esetben a másodfokú hatóságot mellőzi, másrészt azonban a közigazgatási bíróság hatáskörét bővíti. Az egyes esetekben igénybe vehető jogorvoslatokat később fogom ismertetni. A zárhatározatokat tartalmazó X. fejezetben kétségtelen a legfontosabb rendelkezést a 101. §. tartalmazza. E szerint ugyanis azokban a községekben, ahol adóügyi jegyzői állás szervezve nincs, de bármily címen tényleg két jegyző van alkalmazva, azok egyike az adóügyi teendők ellátásával bízandó meg. Az adóügyi jegyzők egyéb közigazgatási teendők ellátására csak abban az esetben vehetők igénybe, amikor ezt az adóügyi teendők pontos betartása megengedi. Ha e tekintetben vita merül fel, nem a főszolgabíró, hanem a pénzügyigazgatóság dönt. A 103. §. felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy a törvényben megállapított értékhatárokat a szükséghez képest rendeleti úton felemelhesse, illetőleg leszállíthassa. A törvény a közadók kezelésével kapcsolatos összes kérdéseket felölelvén, életbeléptével a közadók kezelését szabályozó összes törvények ás szabályok hatályukat vesztik. Másrészt azonban az eddigi adókezelési törvényben több oly rendelkezés foglaltatott, melyek nem valók az adókezelesi törvénybe, az 1923 : VII. t.-c. ezeket a rendelkezéseket nem veszi át, hanem azokat illetően a jelenleg érvényben lévő rendelkezéseket a törvényhozás további intézkedéséig érvényben hagyja. Így érvényben tartatnak az 1909: XI., illetve 1912:LÍII. t.-cikknek a pénzügyigazgatóság hatáskörét szabályozó és a pénzügyi közigazgatás szervezetéről szóló 1898: XXVIII. t.-c. egyes rendelkezéseit módosító intézkedései, továbbá az elemi kár esetén igényelhető adóelengedéseket szabályozó és végül a jövedéki eljárással kapcsolatos rendelkezések is, mint amely rendelkezések módosítása iránt az, 1898 : XXVIII. t.-cikknek, valamint a földadótorvenynek módosításakor, illetve a jövedéki eljárásról készülő új törvény előterjesztésekor fog intézkedés tétetni. Amint a fentiekből látható, az 1923 : VII. t.-c. a közadók kezelését nemcsak egyesíti, hanem az egész kezelést könnyebbé, gyorsabbá, egyszerűbbé teszi. Minthogy az új adótörvények a kivetési eljárást is egyszerűsítik, az adónemek száma pedig lényegesen csökken, remélhető, hogy az egyesített kezelés életbelépte után, mihelyt az új adótörvények életbeléptetésével járó átmeneti zökkenések is megszűnnek, el fogjuk érni azt az ideális állapotot, hogy az összes folyó évi adók kivetése legkésőbb június hó végig mindenütt befejezést nyer, úgy, hogy a kincstár és a községek végre abba a helyzetbe jutnak, hogy minden évben az előző évi jövedelem: és vagyon után járó adókat be is szedhessék. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor kétségtelenül sokkal biztosabb alapokon fog úgy az állami, mint a községi háztartás nyugodni, mint jelenleg, amikor például a kincstár az 1920. évi jövedelem után járó 1921. évi jövedelemadóhoz csak a folyó évben, tehát két évvel későbben fog jutni. Ha a kincstár az őt 1921-ben jogosan megilletett összeget szám szerint ugyan egészben meg is kapja, kétségtelen, hogy a kincstárnak ezt a jövedelmét eddig nélkülöznie kellett és hogy a pénz értékének csökkenése folytán a most befolyó összeg a kincstárt joggal megillető összegnek alig egytizedrészét teszi. Ha sikerül az. adók kivetése és kezelése körül a joggal megkívánható rendet biztosítani, — akkor az 1923 : VII. t.-c. elérte célját! 116 4—5. sz.