Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat, Biztosítási illeték. 1883 : VITI. 3. §. 37. A biztosító társaság által a biztosított leiektől behajtási illeték címén szedett összeget is az 1-5% illeték alapjához kell számítani. Indokok: Az l-5 százalékos biztosítási szerződési okirati és nyugtatványi illetéket az állami kincstár a panaszos társaság által ügyfelei terhére az 1907—1911. években tőlük beszedett biztosítási díjakon felül felszámított 1% behajtási költségek után követeli. A követelés alaptalanságát vitató panaszt jogosnak elismerni nem lehetett, mert a panaszos társaság ügyfelei a behajtási költségeket a biztosítási szerződések alapján fizetik, az 1883 : VIII. t.-c. 3. §-a szerint pedig a biztosítási szerződési okiratokból és . a biztosított felek szolgáltatásairól szóló vétbizonyítványoktól járó illeték alapjául a biztosított felek által a biztosítási szerződések alapján teljesítendő mindennemű szolgáltatást kell venni. (Közig, bíróság 2.906/1920. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : XI. 29. §. 38. A haszonélvezet megszűnése előtt önként beiizetett illeték visszatérítésének helye nincs.) Indokok: Az 1918 : XI. t.-c. 12. §-a értelmében a haszonélvezeti illeték iele része a lemenők örökösödési illetékébe csak abban az esetben tudható be, ha a haszonélvezet az örökhagyó feleségét illeti. Minthogy ilyen kedvezmény arra az esetre, ha a feleség hagyatékában a haszonélvezet a férjet illeti meg, — megállapítva nincsen: J. N., II. r. panaszosnak arra irányuló igényét, hogy az édes atyja, J. L., I. rendű panaszos terhére megállapított 2992 K haszonélvezeti illeték fele része — a terhére megállapított 9593 K 10 fül. örökösödési illetékbe betudassék — jogosnak elismerni nem lehetett. A panasz idevonatkozó ágában tehát alaptalan. Nem volt azonban alaposnak elismerhető a panasz arra irányuló ágában sem, hogy a J. N., II. r. panaszos terhére megállapított és befizetett örökösödési illetékből, a haszonélvezettel terhelt ingatlanokra eső 3366 K és nem 3591 K, amennyire azt a panasz teszi — visszatéríttessék — miután ez az nietékosszeg csak az atyai haszonélvezet megszűntével lett volna befizetendő. Igaz ugyan, hogy II. rendű panaszosnak a befizetési időpontra vonatkozó igényét a fentebb hivatkozott törvényszakasz rendelkezései megállapítják, de miután ezt a befizetési kedvezményt igénybe nem vette és az illetéket önként befizette, ezen önkéntes ténye (naturális obligáció) folytán a már befizetett illeték visszatérítését sem igényelheti. Erre az álláspontra helyezkedett utóbb az 1920 :XXXIV. t.-c. 16. §-ában maga a törvényhozás is. (Közig, bíróság 2994/1921. sz.) Vagyonátruházási illeték 192Q : XXXIV. 2-2. §. 39. A férj kezesség címén sem felelős azért az ingatlanvagyonátruházási illetékért, amely a felesége által, annak kiskorúsága idején árvaszéki jóváhagyás mellett kötött adásvételi szerződés után jár. Indokok: A panaszolt illetéket annak az adásvételi szerződésnek alapján írták elő, V. Teréz terhére, amelyet egyrészről N. István mint eladó, másrészről V. János, mint kk. V. Teréz term. és törv. gyámja kötöttek egymással 1917. évi dec. 15-én, .s amellyel nevezett kk. megvette 70.000 korona vételárért a rákospalotai 4447. számú tkvi betétbeni ingatlant és tartozékait a nevezett eladótól. Miként e ténymegállapításból nyilvánvaló, ezen, a kiskorút illetőleg a Sz. városi árvaszék által jóváhagyott adásvételi jogügyletben szerződő félként a panaszos dr. L. László máv. segédtitkár nem szerepelt; s ennélfogva sem a fennállott bély. és ill. szab. 89. §. a) és 94. §. i) pontja értelmében, sem a vagyonátruházási illetékekről szóló 1918 : XI. t.-c. 34. §-a (1920 : XXXIV. t.-c. 21. §.) értelmében, — amelyre a panaszolt pénzügyigzgatósági határozat hivatkozik, — az előírt illetéknek fizetésére törvényszerűen nem kötelezhető. Nem ad erre a kötelezettségre jogalapot az a körülmény sem, hogy a szerzőként szerződő kiskorú vevőt a panaszos időközben feleségül vette, mert arra nézve nincs törvényes rendelkezés, hogy még a kiskorúsága idejében szerződő és szerző feleséget személyileg terhelő ingatlanvagyonátruházási illetékért a pana2—3. sz. 103