Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. szos férjet akár személyes, akár egye­temleges fizetési kötelezettség: címén felelősség terhelné. (Közig, bíróság 2.965/1920. sz.) Öröklési illeték. 1920 : XXXIV. 68. §. 40. Az olyan életjáradék, amelynek fizetésére valaki élők között kötött szerződés alapján volt köteles, akkor sem esik öröklési illeték alá, ha a fizetésre kötelezett örököseit végren­deletében kötelezte arra, hogy a já­radékot tovább fizessék. Indokok: A panaszos az örökhagyó fiát tanította. Ebből kifolyólag, — a valódiság tekintetében a pénzügyigaz­gatóság által nem kifogásolt, — a panaszirathoz csatolt levelek tartalma szerint az 1899. évben a panaszos és az örökhagyó akként szerződtek, hogy a kifizetett összegeken felül az örök­hagyó a panaszosnak évi 1.000 ko­rona életjáradékot kötelezett fizetni. Az örökhagyó és felesége 1907. évi október 9. napján kelt közös végren­deletük 8. pontjában a panaszosnak ezt a nyugdíjigényét biztosították és és fiukat kötelezték annak fizetésére. Az alsóbbfokú pénzügyi hatóságok ezen életjáradékösszeg után vetették ki a megtámadott öröklési illetéket. A panasz alpos. Ugyanis a panaszos az életjáradékhoz való igényét még az örökhagyó halála előtt magánjogi címen, a kötött életjáradéki szerző­dés alapján szerezte meg és azt az örökhagyó hagyatéka s illetve örö­kösei ellen a bíróság előtt még akkor is érvényesíthetné, ha a közös vég­rendeletben nem ismertetett volna el. Minthogy tehát a panaszos nem ha­gyományos, mert az örökhagyótól mit sem örökölt, az ill. szab. 78. §. értel­mében '(1918 : XI. t.-ic. 2. §. és az 1920: XXXIV. t.-c. 68. §.) terhére öröklési illetéket nem lehet kivetni. (Közig, bíróság 3.750/1920. sz.) Személyes illetékmentesség. III. díjj. 85. tétel 2. p. 41. A községeket (városokat) a jóté­kony célra juttatott segély helyes fel­használásának biztosítására szolgáló zálogjog bejegyzése utáni illetékre a személyes mentesség nem illeti meg. indokok: B. város az 1919. évi októ­ber hó 10. napján megkötött szerző­déssel 50.000 K segélyt adott a „Nyo­morék gyermekek otthona" egyesület­nek egy létesítendő otthon céljaira bizonyos feltételek kikötése mellett. E feltételek teljesítésének biztosítá­sára az egyesület megengedte, hogy ingatlanaira a zálogjog 50.000 K biz­tosítéki tőke és kamatai erejéig a székesfőváros javára bekebeleztessék. E zálogjog bekebelezése után a B. város közönsége terhére kiszabott illetékkel szemben a panaszos B. vá­ros azt vitatja, hogy e segélyezéssel és a segély zálogjogi biztosításával csupán a feladatai közé tartozó köz­jótékonyságot gyakorolta és ennél­fogva e zálogjogbekebelezésre az illetéki díjjegyzék 85. tétel 2. pontjá­ban megállapított illetékmentesség ki­terjed. Az illetéki díjjegyzék hivatko­zott tételének 2. pontja akként szól, hogy a községek illetékmentesek töb­bek között „azon beadványokra és mellékletekre nézve, amelyeket köz­ségi adók, kövezési. vízvezetési, csa­tornázási díjjárulékok és más, nem magánjogi viszonyból keletkezett köz­szolgáltatások beszedése vagy telek­könyvi biztosítása végett benyújtanak, megjegyeztetvén, hogy ez a mentes­ség az említett közszolgáltatások te­lekkönyvi biztosítására is kiterjed". Kétségtelen tehát, hogy a hivatko­zott díjtétel alatt megállapított ille­tékmentesség csupán a községgel szemben teljesítendő közszolgáltatá­sok telekkönyvi biztosítására vonat­kozik, ilyennek azonban a szóbanfogó segély helyes felhasználásának bizto­sítására szolgáló zálogjogi bekebele­zés nyilvánvalólag nem tekinthető. (Közig, bíróság 4623/1921. sz.) Jogorvoslati határidő. 1901 : XX. 6. §. 42. Az a körülmény, hogy az adó be­fizetésére megállapított határidő utolsó napja március hó 15-ére esett, az adó késedelmes befizetésének igazolásául el nem fogadható. Indokok: Az 1901 : XX. t.-c. 6. §-a szerint a határidő, ha utolsó napja nemzeti ünnepre esik, a legközelebbi hétköznapon jár le, március hó 15-ike azonban törvényes intézkedéssel nem­zeti ünnepnek kimondva nincs, a fent hivatkozott törvényes rendelkezés te­hát március hó 15-ére alkalmazást nem nyerhet. Minthogy pedig pana­szos a mulasztás igazolására más, el­fogadható okot fel nem hozott, a pa­nasznak helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 3517/1921. sz.) 104 2—3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom