Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Az árúbeszerzésekre fordított összegek a kereseti adónál

Joggyakorlat. iránti kérvény sem esik a K illeték alá. Minthogy a kérvényen a fél a mellékletek illetékén felül 20 K bélyeg­illetéket rótt le, tehát 18 K 50 fillérrel többet, mint amennyit törvényszerint leróni tartozott, ennélfogva a többlet­nek visszatérítését elrendelni kellett. (Közig, bíróság 4615/1921. sz.) Beadványi illeték. _ 1920 : XXIV. 25. §. 34. Az 1920: XXIV t.-c. életbelépte után a nyilvános helyen tartott elő­adások (mozgófénykép-elöadások stb.) bejelentése után az 1875 : XXV. t.-c. 7. §-a alapján lerovandó illetéket is ötszörös összegben kell leróni. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a megtámadott határozat­ban foglalt s a bíróság által is helyt­állónak talált indokokon felül még azért sem, mert az ill. díjj. 13. tét. 4. pontjában meghatározott bélyegilleték a nyilvános előadások megtarthatása iránt előterjesztett kérvény után ro­vandó le, tekintet nélkül arra, hogy a kérelem írásban vagy élőszóval terjesztetik elő s így az 1920 : XXIV. t.-c. 25. §-a erre az illetékre is vonat­kozik s nem változtat ezen a panasz­iratban állított, de n€m bizonyított az a körülmény sem, hogy más mozgó­fényképszínházakkal szemben e tör­vényes rendelkezés alkalmazása el­nnilasztatott. (Közig, bíróság 762/1921. szám.) Ingé adás-vétel. 1918 : XI. 71 §. 35. Város által tett megrendelés foly­tán teljesített szállítás után az adás­vételi illeték az esetben is lerovandó, ha arról okiratot nem is állítottak ki. Indokok: A szerződés lényegileg nem egyéb, mint kétoldalú jogügylet. Minthogy pedig az adás-vétel termé­szeténél fogva kétoldalú ügylet, ennél­fogva midőn az 1918 : XI. t.-c. 71. §-a szerződésekről szól, ezek alatt jog­ügyletek értendők. Minthogy pedig az adásvétel consesuális jogügylet, a kö­telezettségek megállapításához itt nem csak írásbeliség nem szükséges, de még csak valamely különleges alaki­ság sem, sem a cselekmények mód­jában, sem a használt szavakban. Nem szükséges még a vételárnak külön kiköT íése sem, megjelölése sem, ha az akár a szokás, akár valamely általánosságban kijelentett árjegyzék, vagy más hasonló mód által magától értetődő. Az adás­vételi jogügylet, illetve szerződés te­hát létrejött — mint a jelen esetben is — és panaszos a megrendelt betű­öntődéi terméket a városnak tulajdonába bocsátani és átadni, az pedig a vételárat a panaszosnak meg­fizetni tartozik, ha a város a tudva­levő árak mellett a panaszosnál ren­delést tett és panaszos a rendelést a megrendelt árú szállításának tényé­vel elfogadta. Az adás-vételi jogügy­letek általános illetékkötelezettsége alól csak egy kivétel van, melyet a pénzügyigazgatóság csak a törvény magyarázatául említ fel, melyről te­hát a törvénynek külön és kifejezet­ten szólnia nem is kellett, nevezete­sen ha az úgynevezett kézi vásárlás történik, vagyis midőn minden köz­vetítő cselekmény hozzájárulása nél­kül az árú kiválasztását és a vételár megnevezését nyomban követi a vé­telár kifizetése és az árúnak birtokba vétele. Kivétel pedig ez az eset azért, mert erre nem illenek reá az 1918:XI. t.-c. 71. §-ának meghatározásai, vagyis az árú szállítására és a vételár meg­fizetésére való kötelezés, mert itt maguk a tények teljesen absorbeál­ják a jogokat, úgy hogy ezek ama­zoktól elkülönítve nem is jelentkez­nek. Ennek azonban a jelen esetben fennforgását maga pnaszos sem vi­tatja. Minélfogva ezen — valamint a m. kir. pénzügyigazgatóság végzésé­ben foglalt — okokból a panasznak helj'' adható nem volt. (Közig, bíróság 4.561/921. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : XI. 34. §. 36. Adásvétel ügylet megkötésénél közreműködő ügyvédet a vagyonátru­házási illetékre vonatkozó fizetési kö­telezettség nem terheli. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt helyes okokon felül azért sem, mert a szóbanforgó ingatlan adás­vételi üg3det megkötésénél netalán eliárt ügyvéd illetékfizetési kötele­zettségét az 1918 : XI. t.-c. 34. és 35. §-ai meg nem állapítják s így ha a bejelentési kötelezettséget a megha­talmazott ügyvéd mulasztotta is el, a kincstárral szemben kizárólag a szer­ződő felek tartoznak felelősséggel. (Közig, bíróság 2163/1921. sz.) 102 2—3. SE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom