Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Valorizáció (aranyértékelés) az adózásban

Dr. Klug Emil: Valorizáció (aranyértékelés) az adózásban. a pénzérték rosszabbodásával indokolja, és ez az indok — többek között — szerepel a legújabb illetékemeléseknél is. Német-Ausztriában, ahol különösen az utóbbi hónapokban zuhanásszerűen esett a pénzegység aranyértéke, mindjobban lábrakap az az igyekezet, hogy a közszolgáltatások függetleníttessenek a périzegység értékrosszabbodásától. így pl. bizonyos vámfizetéseket aranyparitásban kell teljesíteni, s a tőzsdetagok havi látogatási díjai is aranyvaJutában vannak megszabva. Ennél a két különleges szolgáltatásnál a teljesítmény belső értéke tehát tökéletesen összhangzásba van hozva az adótárggyal, ami az általános adózás (jövedelemadó, kereseti adó) alá tartozó adóalanyokkal szemben, akiknek gazdasági erejére és adózási képességének állandó megtartására az államnak szintén gondot kell fordítaniá, tökéletesen i nem vihető keresztül. Ezért a kifejtett elv helyességének hangsúlyozása mellett az adóteljesítmény és a megadóztatott hozadék, illetve jövedelem valódi értéke közötti összefüggés állandó helyreállítása, illetve megközelítése érdekében a német-osztrák pénzügyi törvényhozás V; különböző kisegítő jogszabályokat állított fel. A nemzetgyűlés határozattal kimonhatja, hogy. az előző évi egyenesadóknál általában a folyó évben egészen 200%-ig terjedő felülfizetések eszközlendők, vagy a folyó évben az- előző évi adóterhekből egészen azok 2/3-Í£ terjedhető csökkenés foglalhat helyet, aszerint, hogy a pénz belső vásárló képessége emelkedik-e vagy csökken. A jövedelemadónál és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál pedig még ezenfelül a vallomás előterjesztésével egyidőben a vallomás szerint járó adók fizetését is kell teljesíteni, különben az adózó 50%-os pótlékkal sújtandó. De ez az intézkedés a célt még sem tudja teljesen elérni, mert az, aki éppen pénzszűkében van, vagy a korona javulására spekulál, esetleg inkább elviseli az 50%-os pótlék terhét is. Sőt könnyen megeshetik, hogy a fizetéssel késedelmes adózó még jobban is jár. így például az osztrák nagy vagyonadó (Vermögensabgabe)-ra 1921. április 10-ig teljesített fizetéseket 20%-kal magasabban számították be az adózóknak, de akik nem fizettek ezen határidőig, mégis jobban jártak, mert időközben az osztrák korona 20%-nál lényegesen magasabb arányban rosszabbodott. Az adófizetések ily módon a pénzspekulációk jellegét öltötték. A jövedelemadó terén a megváltoztatott pénzviszonyokhoz való igazodás gondolatát a német-osztrák törvényhozás más módon engedi érvényre jutni. Ez oly módon történik, hogy a merev pénzegységben kifejezett adóskála helyett bizonyos adóegységekre alkalmazott százalékos tételek hozattak be. Az adóegység értékét esetenként meghatározandó pénzösszeggel állapítják meg. így 1921-re az adóegység pénzösszege utólag 200 K-ban, az 1922. évre pedig egyelőre 600 K-ban van fixirozva. A régi osztrák jövedelemadó-törvény 172. §-a az adótételeket 5S 2. SZ.