Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A per alapjául szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége

Dr. Perényi József: A per alapjául szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége. A per keresettel indul meg (Pp. 129. §.), mely azt a jogállítást tartalmazza, melyre a felperes a marasztalási kérelmét alapítja. A jogot tényekkel kell igazolni. Oly tényeket, amelyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson beismert, bizonyítani nem szükséges (Pp. 263. §.). A bizonyítás tanúkkal, okiratokkal, bírói szemle, vagy szakértő útján, végre a felek esküje által történhetik. A Pp. 323. §. elrendeli, hogy azt az okiratot, melylyel a fél bizonyítani akar, a tárgyaláson fel kell mutatni. A Pp. 331. §. szerint ha az okiratnak a perbíróság elé vitele nem lehetséges; a bíróság az okirat eredetijét a helyszínén is megszemlélheti. Végre a Pp. 339. §. kimondja, hogy a felmutatott okiratot akár eredetiben, akár másolatban, illetőleg kivonatban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell mellékelni. A mennyiben tehát a per alapjául jogügylet szolgál, az arról szóló okiratot eredetiben, vagy másolatban a per irataihoz kell csatolni. Ezekre az esetekre vonatkozik a 1914 : XLIIÍ. t.-c. (= T) 86. §. első bekezdése, amely így szól: „Ha illetékköteles, jogügylet szolgál valamely per alapjául, s nem igazolják, hogy a törvényszerű illetéket lerótták, a bírósági iroda hivatalos lelet alakjában köteles az illeték megszabásához szükséges adatokat az illeték kiszabására jogosult hivatallal közölni". Látható ebből, hogy ha a per alapjául szolgáló jogügyletről okirat van, és azt a perhez eredetiben, vagy másolatban csatolják, a törvényszerű illeték lerovását igazolni kell. A törvény szövege azonban nem az okirat illetékezését, hanem a jogügylet illeték alá vonását hangsúlyozza. Amiből arra kell következtetni, hogy az illetékköteles jogügyletek illetékének lerovását nemcsak akkor, ha okirat van, hanem akkor is igazolni kell, ha okirat nincs, vagy azt a periratokhoz be nem csatolják. Természetes, hogy alapfeltételül szolgál, hogy a jogügylet okiratnélkül is illetékköteles legyen. Kitűnik ez a törvény szavaiból, mely illetékköteles jogügyletekről szól; tehát nem mináen jogügyletről, hanem csak azokról, melyek után illeték jár. így pl. ha ingó adásvevési jogügylet alapján keletkezik valamely per, és arról okirat nincs, akkor az illeték lerovásának igazolását nem lehet követelni. Épúgy kölcsön, vagy haszonkölcsön, bérlet vagy haszonbérlet stb. után sem, ha arról okirat nincs. Ellenben ingatlan tulajdona, haszonélvezeti vagy használati szolgalma iránt létrejött jogügyletek illetékének lerovása mindenkor igazolandó, akár van arról okirat (és azt akár becsatolják, akár nem), akár pedig okiratot ki sem állítottak. Épúgy az alkalmi társaságok (szindikátusok, konzorciális alakulások) jogügylete is illetékköteles még okirat nem létében is (1920 : XXIV. t.-c. = N. 13. §. 8. p.). Ha tehát ez alapon per támad a társaság tagjai között, akkor a társasági szerződés után járó illeték lerovása feltétlenül igazolandó, igazolás hiányában pedig a lelet felveendő. Ezek szerint az illetéklerovás három esetben igazolandó: 1. ha a jogügylet okirat nem létében is illetékköteles; 2. ha a jogügyletről okirat állíttatott ki. mely eredetileg illetékköteles volt; 3.. ha a jogügyletről okirat állíttatott ki, mely eredetileg jogügyleti illeték alá nem esett, és azt a perben eredetiben, vagy másolatban felhasználják. Az első két esetről nincs sok mondanivaló, mert ezek a jogügyletek akkor is illetékkötelesek, ha per alapjául nem is szolgálnak. Ha tehát a per alapjául szolgálnak, hivatalból kell vizsgálni, hogy az illeték kötelezettségnek megfelelőleg az illeték lerovatott-e. Irta: dr. Perényi József, m. kir. pénzügyi főtanácsos. 1. sz. 15