Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A nagybirtok vagyonváltsága

Joggyakorlat. törvénycikk 19. §-ának 6. pontja értelmében az adó-felügyelőség által megállapított és az adózóval közölt napon, rendszerint az adózó üzletében, vagy lakásán, esetleg az adófelügyelőnél kell foganatosítani s az átvizsgálást titoktartás kötelezettsége mellett az adózó, vagy megbízottja jelenlétében pénzügyi tisztviselő teljesíti. Minthogy magának a megtámadott határozatnak indokolásából kétségtelen, hogy a panaszos kérte üzleti könyveinek megvizsgálását, az adófelszólamlási bizottság azonban a beterjesztett könyveket nem a törvényben előírt módon, hanem az összes alakiságok mellőzésével az adókivetési tárgyalás alkalmával maga vizsgálta, s így a könyvvizsgálat szabályszerűen foganatosítottnak nem fogadható el, ily tényálás mellett pedig a vitás ügy e helyütt végsőfokon érdemben el nem bírálható, ennélfogva — a panasznak ennyiben helyt adva — a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Közig, bíróság 1.012/922. sz.) Jövedelemadó. 1909 :X. t.-e. 61. §. 87. Több adófelszólamlási bizottság által megállapított jövedelemadó ellen érvényesített és a kétszeres kivetésre rámutató jogorvoslat elbírálására a m. kir. közig, bíróság illetékes. Indokok: A felterjesztett adóztatási iratokból tényképen megállapította ez a bíróság, hogy az adózót a budapesti V. kerületi 1. sz. adófelszólamlási bizottság még az 1917. évi november hó 12-én 788. sz. a. meghozott jogerős határozatával banküzleti foglalkozás és szolgálati viszonyból származó jövedelem után — a kincstári javaslattal szemben — csak az 1917. évre és pedig 11.500 korona évi jövedelem alapulvételével 184 korona jövedelemadóval adóztatta meg. Jóllehet a kincstári képviselő 1130 korona jövedelemadónak s ezenfelül 964 korona vagyonadónak és 1916. évre 1530 korona hadinyereségadónak, tehát jóval nagyobb adókivetését javasolta, az említett adófelszólamlási bizottsági határozat ellen panasszal nem élt. Megállapította továbá' azt, hogy midőn ugynazon adózóval szemben és ugyanazon jövedelmi forrásokból eredő jövedelmek alapján ugyancsak a budapesti V. kerületi, de 3. számú adófelszólamlási bizottság a később 1917 évi decmber hó 22-én 4.879. sz. alatt hozott határozatával 1917. évre a jövedelemadót nagyobb összegben és ezenfelül 1914—1916. évekre hadinyereségadókat is vetett ki, az adózó? fél a bizottsági határozatnak vevény szerint 1918. évi február hó 18-án történt kézhezvétele után nyomban és pedig már 1918. évi február hó 27-én egy beadvánnyal fordult a királyi adófelügyelőhelyetteshez, melyben rámutatva a fennforgó kétszeres adóztatás esetére, a 3. sz. bizottság határozatát, mint távollétében és tévesen is meghozottat kifogásolta. Ezt a beadványt a fennforgó körülményeknél fogva a 3. sz. adófelszólamlási bizottság utóbb hozott határozata elleni panasziratnak kellett minősíteni, mely elsősorban is ehhez a bírósághoz lett volna végsőfokú elbírálás végett felterjesztendő, annak a vitás kérdésnek eldöntése céljából, hogy a kifogásolt bizottsági határozat tényleg jogosulatlanul és valóban helytelenül lett-e meghozva. Helytelenül járt el tehát úgy az adófelügyelőhelyettes, mikor a kérdéses beadványt a maga hatáskörében elbírálás alá vette s így helytelenül járt el a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága is, amikor a fellebbezés folytán — ennek az adóügyi panasznak az elsősorban lebonyolítandó adókivetési eljárásra való terelése helyett — a saját hatáskörében elbírálva, az adózó fellebbezésének elutasítása mellett az adófelügy élőhely ettesi véghatározatot helybenhagyta. Az alsófokú határozatokat tehát ezekből az okokból hatályon kívül helyezni és az adózónak alapbeadványát, mint az adókivetési eljárás során és pedig törvényes .15 napi határidőn beadott közigazgatási panasziratot kellett érdemi elbírálás alá venni. A panasznak pedig helyet adni és az ítélet rendelkező része értelmében határozni kellett azért, mert azon vitátlan tény mellett, hogy az adózónak 1917. évi jövedelemadó-ügyében, a panaszolt 4.879/1917. sz. adófelszólamlási bizottsági határozatnak meghozatala előtt érdemleges és jogerős 214 6. SZ.