Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A nagybirtok vagyonváltsága

Joggyakorlat. adókivetési határozat már létezett, kétségtelen, hogy ugyanazon adó­kivetési ügyben ezt a második adó­felszólamlási bizottsági határozatot tévesen és jogosulatlanul hozták meg. (Közig, bíróság 867/1922. P. sz.) Vagyonadó. 1916: XXXII. t.-c. 7. §. 2 p. 88. Találkahely céljait szolgáló, bár esetleg a tulajdonos által is használt lakhelyiségek lakásberendezése mint üzemi töke vagyonadó alá esik. Indokok: Panaszos a vagyonkive­tés helyességét a miatt támadja, mert lakásának berendezését, illetőleg an­nak értékét az adófelszólamlási bizott­ság a vagyqnadóalap megállapításá­nál mint üzemi tőkét szintén számí­tásba vette. Minthogy azonban a panaszos lakásán találkahelyet tart üzemben, s ehhez, a dolog természe­ténél fogva feltétlenül szükséges, hogy az erre szolgáló lakhelyiségek a célnak megfelelően be legyenek rendezve — az adófelszólamlási bi­zottság a lakás berendezését, illetőleg annak az üzletnek kapcsolatos részét, tekintet nélkül arra, hogy azt a panaszos esetleg maga is használja, jogosan vette mint üzemi tőkét szá­mításba, azt pedig, hogy az ily mó­don számításba vett üzemi tőke az 50.000 koronát el nem érné, a pana­szos nem is állította, ennélfogva a panaszosnak idevontkozólag helyt adni nem lehetett. Panaszosnak az 1919. évi hadi­nyereségadókivetés helyessége ellen tett az a kifogása, hogy az adófel­szólamlási bizottság által 100.000 ko­ronára becsült üzleti jövedelemnek csak 4 hónapra eső egyharmad része lett volna a hadinyereségadóalap tényezője gyanánt felveendő, miután üzlete az üzleti célra szolgáló szobák elrekvirálása miatt nyolc hónapon át szünetelt, alaptalan, mert a határozat rendelkező részének a határozat indokolásával való egybevetéséből megálapíthatóan az adófelszólamlási bizottság — épen a panaszos által az adófelszólamlási bizottsági tárgyalá­son bizonyított, s panaszában újból érvényesíteni kívánt fentemlített kö­rülményekre való tekintettel — az t. fokon 100.000 koronában megállapított üzleti jövedelmet csak 57.000 koroná­val vette számításba s azt, hogy ez a becslés a panaszosnak 1919. évi tényleges, tehát a panaszos által elis­met négy hónapra eső üzleti jövedel­mét meghaladná, — a panaszos sem­mivel sem bizonyította, — miért is a panasznak ebben a részében sem lehetett helyt adni. (Közig, bíróság 1.021/1922. P. sz.) Társulati kereseti adó. 1909 : VIII. t.-c 13. §. 89. A mérlegben el nem számolt üzleti eredményt a társulati adó alapjához adni nem lehet. Indokok: Az 1909 : VIII. t.-c. 13. §-a szerint a nyilvános számadásra köte­lezett vállalatok kereseti adójénái adóköteles jövedelemnek veendő a mérleg nyeresége, melyből a törvény szerint megengedett tételek levonan­dók, viszont a mérlegben levont, de a törvény szerint adóalapul szolgáló összegek ahhoz hozáadandók. A tör­vény tehát a mérleget és az abban feltüntetett üzleti eredményt teszi az adózás kiinduló pontjává és nem tar­talmaz olyan rendelkezést, amely a nyilvános számadás alá eső vállalatot arra kötelezné, hogy a társulati kere­seti adó alapjába bevonjon olyan üz­leti eredményeket is, amelyekről mérlegében el nem számol. A mér­legben elszámolásra nem kerülő és ilyképen titkosan tartalékolt üzleti eredményeket, jelentkezzenek ezek akár vagyontételek leértékelésében, tehertételek felértékelésében, akár pedig egyes üzletredmények ki nem mutatásában, a törvény nem kívánja társulati adóval érinteni. Kitűnik ez nemcsak a társulati kereseti adóról szóló törvény idézett rendelkezésé­ből, de a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslat indokolása is kifeje­zetten és határozottan rámutat arra, és a javaslat képviselőházi tárgyalása során tett pénzügyminiszteri nyilat­kozat is (1. Képviselőházi naplók 1916. július 12. ülés, XXX. kötet, 361. old:) megerősíti azt, hogy az ilyen rejitett tartalékok csak a hadinyere­ségadóval érinthetők, míg társulati kereseti adó alá akkor fognak esni, ha azok a vállalat által annak idején egészben, vagy részletekben a mér­legbe felvétetnek. A panaszosnak azt az igényét tehát, hogy a simapusztai birtok eladásából eredő nyereség, amelyet mérlegében ki nem tüntetett, a társulati adó alól mentesíttessék, "alaposnak kellett el­6. SZ­215

Next

/
Oldalképek
Tartalom