Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A ház-adó, továbbá a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél mutatkozó részben téves, részben végre nem hajtható rendelkezésekről

Dr. Pözel István: A ház- és jövedelemadó. illetményeknek kitüntetése mellett az alkalmazottnak adóztatási helye szerint illetékes községi elöljáróságnak beküldeni. Habár ez a szolgálati illetmény, melyhez a természetbeli ellátás költségei és sok mindenféle kedvezmény is számítandók, az adónovella 3. §. b) pontja szerint 30.000 K erejéig a jövedelemadó alól mentes, tekintve, hogy a legegyszerűbb munkásnak, cselédnek, napszámosnak összilletményei az évi 30.000 K-át meghaladják, ezek tekintetében a törvényes rendelkezést, legalább itt Budapesten, végrehajtani nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert az adóalanyok ezen kategóriájának összeírása, jövedelmeiknek kinyomozása, az adótervezetek kimunkálása oly nagy tisztviselői apparátust igényelne, amelyet el sem lehetne helyezni s legjobb esetben is óriási költséggel járna, mely teljesen kárba veszne, mert1 a netán kivetett jövedelemadónak legalább 90%-a mint behajthatatlan, törlendő volna, miután ezek az adóalanyok keresetüket elélik, vagyonuk nincs s azonfelül lakásukat gyakran változtatván, a legtöbb ésetben meg sem találhatók. A V. U. 17. §. b) pontja szerint a tényleg volt jövedelemnek megállapítása érdekében minden lehető eszközt és módot fel kell használni, hogy az adóalanynak az egyes jövedelemforrásokból tényleg volt jövedelme a valóságot a lehető legjobban megközelítőleg megállapíttassék. Ezzel a helyes és természetes rendelkezéssel ellentétben azonban a V. U. 17. Ií. §-ában az adónovella 10. §-a alapján egy mesterséges jövedelmet konstruál, mely tényleg nem létezett, midőn megállapítja, hogy az épületekből eredő jövedelmet az adóévre (szóló házadó kivetése alkalmával házbéradó alapul vett nyers haszonérték alkotja, ez pedig, mint fentebb kimutattam, csak abban az esetben azonos az adóévet megelőző év nyers haszonértékével, ha a házbérekben évközi változás nem volt. Ezt az ellenmondást tetézi még az a folytatólagos utasítás, hogy az 1920. és 1921. évekre szóló jövedelemadó megállapításánál az 1921. évre eszközölt házadókivetés alkalmával házadóalapul vett nyers haszonértéket kell számításba venni, melyben az i92'i : XXIII. t.-c. 94. §-a alapján külön felszámított többjövedelem is foglaltatik. Ez az utasítás gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha a háztulajdonos 1920-ban a béreket 30%-kai, vagyis például az eddigi 40.000 K évi összbért 1920. aug. í-től kezdődő hatállyal 52.000 K-ra emelte, miután 1921-ben a házbéradó alapjául a felemelt összeg, vagyis 52.000 K szolgált, melyhez még 12.000 K emelési többletnek 5 havi részlete, vagyis további 5.000 K csatolandó, az 1920. és 1921., vagyis két adóévre egyenként 57.000 K házbérjövedelem után fog jövedelemadóval megterheltetni, holott tényleg csak 40.000 K +6.000 K — 46,000 K házbérjövedelme volt. A pénzügyi előadó a felsőbb utasítást követvén, ha meg is volna győződve annak helytelenségéről, miután megesküdött arra, hogy a kormány rendeleteit betartja, kénytelen az -adót nem a tény6. sz. 181