Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 6. szám - A ház-adó, továbbá a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél mutatkozó részben téves, részben végre nem hajtható rendelkezésekről
\ Dr. Pözel István: A ház- és jöveáelemadó. leg volt 46.000 K, hanem a mesterségesen alakított, de tényleg nem volt 57.000 K, vagyis 11.000 K-val s így 2 évre 22.000 K-val nagyobb összeget jövedelemként számba venni. Mi lesz ennek a következménye? Vagy észreveszi az adóalany az alaptalan és a legnagyobb mértékben igazságtalan adókivetést, akkor fellebbez és előreláthatólag még panasszal élni is lesz kénytelen, ami nemcsak indokolatlan nagy költséggel s a felsőbb hatóságok túlterhelésével jár, hanem még zaklatásnak is van kitéve, miután a jogorvoslatoknak halasztó hatálya nem lévén, a kivetett adónak alaptalan többletét is az 1920 : XXIII. t.-c. 96. §-ában foglalt rendelkezés folytán a szerencsétlen adózótól behajtják, e tekintetben az a körülmény sem szolgálhat vigaszul, hogy a pénzügyi hatóságok utasíttattak a kifogásolt többletre nézve a végrehajtást felfüggeszteni, mert az eljárás az adózónak sok időveszteséget okoz, másrészt a pénzügyi hatóság terhes és sok időt rabló igénybevételével jár. Vagy nem veszi észre, s nem él jogorvoslattal ez a szerényebb vagyonú nagy többség, akkor a kincstár az adókötelezett károsodásával illetéktelen adótöbblethez jut. Most a megindult kivétési eljárás kezdetén még van idő, utasítsa a kormány a pénzügyi hatóságokat egy pótrendeletben, hogy az adónovella 10. §-ában s ezzel kapcsolatban a V. U. 17. II. §-ában foglaltaktól eltekintve, de különben is a törvény 6. §-ában lefektetett alapelvnek - - t. i. az elért tisztajövedelemnek — megfelelően az épületek után 1920-ban tényleg elért tisztajövedelmet nyomozzák ki s állapítsák meg. Még csak rövidesen az adónovella 30. és 31. szakaszaihoz kívánok megjegyzéseket fűzni. Ezek a szakaszok az .alaptörvény 64. és 65. szakaszai helyébe lépnek; ez utóbbraknak rendelkezései folyományai voltak a törvény 11. §-ának, mely abból indult ki, hogy a-z adóalapot az adóév jövedelme képezi. Ha tehát az adóalany, legyen az akár természetes, akár jogi személy, évközben megszűnik, a személyéhez kötött jövedelmek s ezek után az adókötelezettség is megszűnik, tehát az adóév hátralékos idejére eső acórészletek alap hiányában törlendők, fennmaradván az adókötelezettség a tárgyi jövedelmek után, mely részkötelezcttség a megszűnt adóalany jogutódaira száll. Az adónovella azonban az alaptörvény kiindulási pontját megváltoztatta, az adóév alapjául az adóévet megelőző év jövedelmét vette, vagyis oly jövedelmet, melyet az adóalany konzummáit; ezen a tényen az adóalanynak az adóévben megszűnése már* nem változtat, tehát ,az adóév hátralékos idejére járó adórészletek törlésére alap nincs, hanem ezek a részletek a jogutódokat terhelik, akik ezekért örökségük, illetőleg az átvett vagyon erejéig szavatolnak. Ugyanez az érvelés áll az alaptörvény 65. §-ában, illetőleg az 182 6. sz.