Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Második közlemény.)

Dr. Nyulászi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. hat. Részleges telepértékesítés esetén szintén meg akar fogni mindent. Mintha nyereség volna a magyar vállalatra nézve az, hogy elszakadó területi telepét értékesíteni kénytelen s azért ami a mérlegben csak 4 millió magyar koronával szerepel, pl. 20 millió magyar koronát kap. Feledi, hogy e 20 millió magyar koronával nem tudja azt a vagyoni objektumot megszerezni, melyet eladni volt kénytelen s hogy a több korona nem több jövedelem, vagy több értéknek, hanem a pénz leromlásának a gyümölcse. De a többi utódállamok sem sokkal különbek, mint a mienk. Az 1921. évi római konferencia előbb olasz javaslat, majd pedig egy cseh-szlovák 'javaslat alapján behatóan foglalkozott a kettős adóztatással kapcsolatos kérdésekkel s azok között csak másodhelyet foglalt el az adóügyekben egymásnak nyújtandó jogsegély. Az ez évi római konferencia tárgysorozatára a polgárok érdekeit védő s az igazságos adóztatás megvalósítására irányuló, a kettős adóztatás elkerülésére hivatott megállapodások nem kerültek napirendre. Ellenben napirendre kerül az állami kapzsiság érdekeit szolgálató adóztatási jogsegély kérdése. Pedig a furor financiális féktelen érvényesülése elsősorban a magyarságnak az elszakadó területeken levő értékeit sújtja s éppen úgy, mint az első vagyonváltságról szóló törvény III. fejezete folytán az kénytelen lesz az elszakadt területeken lévő értékeit eladni, hogy a magyar állam azt külön adóval ne sújtsa. Vájjon hogy akarunk a nagy magyar intelligenciának megélhetést biztosítani, ha törvényeinkkel lehetetlenné tesszük, hogy a külföldön iparkodjék magának vagyont és jövedelmet szerezni. II. Régebbi jogállapot. Az összeomlás előtti jogállapot elég egyszerű s áttekinthető volt. Csak pár rendelkezésre hivom fel e helyütt a figyelmet. Nemzetközi szerződéseink közül pl. az 1908 : XXIII. t.-c. az olaszokkal, az 1913 : XIX. t( -c. a japánokkal szemben szabályozza a nemzetközi pénzügyi jog kérdéseit s minden újabb szerződés szaporítja a szerződések által szabályozott joganyagot. (Az olasz szerződés pl. a csempészés megakadályozása céljából teremt igen messzemenő jogsegélymegállapodást.) Az ezen szerződésiek által szabályozott joganyag azonban reánk nézve nem bír valami különös jelentőséggel. Az 1875 : XXII. t.-c. a tökekamat- s járadékadót szabályozza akként, hogy a külföldről eredő minden jövedelem (föld, ház, részvény, kölcsöntőke stb. után) adóköteles itt Magyarországon, kivéve, ha az külföldön már meg lett adóztatva s ha a külföld Magyarországgal szemben a viszonosság álláspontjára helyezkedik. (1. §. 1., 2., 4. és 2. §. 5.) Az 1875 : XXIX. t.-c/. 5. §. 2. b) pontja szerint a III. osztályú kereseti adó alól mentesek: „az országban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba költöztek, valamint külföldi kereskedők, gyári, kereskedői és ipari utazók, kik személyesen vagy meghatalmazottjaik által a belföldi piacokat koronként meglátogatják; kivéve, ha a magyar honpolgárok hasonló körülmények közt azon államban, melynek az illetők polgárai, adófizetésre kötelezvék." Az 1909 : X. t.-c. 7. §-a a jövedelemadó tekintetében szintén azt a tételt állítja fel, hogy a külföldről folyó jövedelem viszonosság esetén adómentes, 8. §-a az Ausztriával közös vállalatokról, 19. §-a a nyilv. számadásra kötelezett vállalatok jövedelmének megosztásáról intézkedik. Az 1908 : XIV. t.-c.-ben foglalt egyezmény Ausztriával szemben szabályozza viszonyainkat, mely szabályozás részleteit e folyóirat hasábjain részletesen ismertette. Ezekben az egyezményekben az igazság és célszerűség felette állott a fináncszuverénitás gőgös, merev elméletének. (Mahler: Az adóreciprocitás. Adó VIII. évf. 10. sz.) De ezeket az egyezményeket felmondotta az 96 3—4. sz.