Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A részvényváltság a mérlegben

Dr. Czirjúk Mihály: Igazságot a vagyonváltságba! kamattartozása, oly terhei és rendkívüli kidásai fedezendők, amelyeket valamely törvény kifejezetten a vagyonváltságból fedezendőnek rendel. Ennek dacára, bár törvényes felhatalmazás mellett és bár hitel alakjában már kezdetét vette az, hogy a vagyonváltságot oly természetű folyó kiadásokra vesszük igénybe, amelyeket tulajdonképen a rendes költségvetésben kellene fedezni. A vagyonváltság kivetése és behajtása hosszú időre, évekre nyúlik, mire zárómérleg készítésére kerül a sor, elköltöttük a vagyonváltságot, a nélkül, hogy pénzügyi eredményét az állam évi rendes költségvetése számbavehetően megérezné. Az erkölcsi cél megvalósításával, tehát a vagyonváltságnak, e nagy köztehernek általánossá tételével és a teherviselőképesség arányában való felosztásával máskép áll a dolog. Minden polgár vállain érezheti a teher súlyát, megtudja ítélni, hogy váltság alá került-e minden vagyontárgy s hogy csakugyan a vagyon állagát és arányosan sújtja-e a vagyonváltság? Amikor a vagyonváltságtörvények rendszere kezdett kibontakozni előttünk, azt vártuk, hogy az egyes vagyonkategóriák váltságtörvényében megtaláljuk az általánosítást. E helyett azonban mindjárt az első törvény — az 1921 : XV. t.-c. — nagy hézagokat mutat. E törvény ugyanis csak a pénzintézetekben kezelt tőkevagyon, a részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltságáról rendelkezik, holott természetüknél fogva ide tartoznának a gyámpénztárakban kezelt letétek, a váltókon, kötelezvényeken, mindennemű adósleveleken vagy ítéleten alapuló akár kamatozó, akár nem kamatozó belföldi pénzre szóló készpénzkövetelések s a különböző dologi jogosítványok. A gyakorlati cél biztosítására való törekvés mellett, az erkölcsi cél mindjárt az első törvényben háttérbe szorult, az általánosítás nem érvényesült. Pedig a gyámpénztárak által kezelt tőkevagyon váltság alá vonása eredetileg tervbe is volt véve. Az egyik zárolási rendelet — az 1921. évi 601. M. E. számú — felhatalmazta a pénzügyministert a gyámpénztárakban levő készpénzvagyon húsz százalékának zárolására. Ügy látszik, hogy a törvénykészítés során ejtették el ezt, pedig igazán nincs semmi méltányossági indoka annak, hogy egy tárgyi adó kedvezőbb elbírálásban részesítsen egy tőkét pusztán azért, mert azt véletlenül a gyámpénztár kezeli s tulajdonosa egyébként anyagiakban sokkal bővebben el van látva, mint sok takarékpénztári tőke tulajdonosa. Ennek következtében azonban még az ugyanazon sorsban levő tőketulajdonossal szemben is történhetik igazságtalanság, ha például valamely községi gyámpénztárnál nincsen meg az összesített kezelés, vagy ha az egyébként összesített gyámpénztári kezelés dacára akár valamely tisztviselő mulasztásából, akár a véletlen körülmények összejátszásából a forduló nap a tőkevagyont a gyámolt, vagy az örökhagyója nevére kiállított betéti könyvben találta. És mi az oka a magán adósleveleken, stb. alapuló belföldi 3-4. sz. S9