Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 3. szám - A részvényváltság a mérlegben
Dr. Czirják Mihály: Igazságot a vdgyonváltságbu! Nézzük már most a korábbi években gyűjtött számlaszerü latens tartalékokat. A társulati keresetadó szempontjából ezek mindaddig nem léteznek, amíg ki nem mutattatnak. A hadinyereségadó szempontjából azonban a latens tartalékokat be kellett jelenteni. A 17. §. utolsó bekezdése nézetem szerint amnesztiát biztosít azoknak a vállalatoknak is, amelyek a bejelentést netalán elmulasztották volna. Ezek a vállalatok is felhasználhatják tehát a latens tartalékokat a váltság fedezésére. A vállalatok egyébiránt bizonyára majdnem kivétel nélkül bejelentették ezeket a latens tartalékokat, de valamely jogcímen megadóztatásuk felfüggesztését és a tételeknek elszámolásra való előjegyzését kérték. Most a 17. §. utolsó bekezdése módot ad a vállalatoknak arra, hogy tabula-rasa-t csináljanak és felhasználják mindazokat a számlaszerű latens tartalékokat, amelyekkel 1923. március 31-ig elszámolni előreláthatólag nem tudnának. Bizonyára minden vállalat igyekezni fog arra, hogy elsősorban ezektől a kényelmetlen látenciáktól szabaduljon, annál inkább, mert ezen a módon ama negatívumon kívül, hogy a vagyonváltság után nem fizet még egyszer adót, még azt a pozitív előnyt is élvezi, hogy a felhasznált latens tartalék után megtakarítja a hadinyereségadót, mely eddig Damokles kardjaként függött felette. Csak ha ilyen tartalékjai nincsenek, akkor fog a vállalat arra gondolni, hogy mérlegszerű vagyontárgyait felértékelje, mert a vagyontételek felértékelése kereskedelmi vállalatra nézve semmiféle pozitív előnnyel nem jár, hanem csak azzal a negatív előnnyel, hogy a vagyonváltság után nem fizet még egyszer adót. Mérlegelés tárgyát kell hogy képezze még, hogy több különböző nemű vagyontárgy közüi — ingatlan, értékpapír, árúkészlet — melyiknek a felértékelése előnyösebb, ez azonban mindenkor az illető vállalat speciális viszonyaitól tügg. IIIIIIIIi:ilIIIllMllllII9III>MI!IIIIIIItllIIIIII9IIIIIIlllllll1llllIlIIilllllIliflllMIIUIfllllllllllllll1IIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIlllllllM Igazságot a vagyonválíságba! Irta: dr. Czirják Mihály, pénzügyi főtanácsos. Törvénynek kettős célja van: gyakorlati és erkölcsi. Az adóügyi törvények gyakorlati célja a pénzügyi eredmény, erkölcsi célja az igazságosság, a köztehernek általánosítása és a teherviselőképességhez képest való megoszlása. Akár mint állami bevételt, akár mint az állampolgárra súlyosodó terhet vesszük, hasonlió nagyságú adó adórendszerünkben eddig ismeretlen volt, mégis annak pénzügyi eredménye az állam mostani gazdasági helyzetében alig lesz észlelhető. A törvény mondja ki, hogy ezek a bevételek az állam rendes kiadásaira nem használhatók fel, hanem azokból az állam tőke- és 83 3-4. SZ.
