Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A hadikölcscnökkel való váltságfizetés

Joggyakorlat. lenek lévén, az azokért" fizetett öszszeg ingatlan vagyonátruházási illeték alá nem vonható. A panasz nem helytálló. Az ipartelepengedély, amint ez az 1884:XVH. t.-c. 26—30. §-aiban körülírt telepengedélyezési eljárásból is kitűnik, nem személyhez, hanem ahhoz az ingatlanhoz kötött jog, amelyre az megadatott, ellentétben az iparjog gyakorlására vonatkozó jogosítvánnyal, amely személyhez kötött. Míg tehát a telepengedély az ingatlannal együtt új tulajdonosra átruházható, az ipar üzésére vonatkozó jogosítvány, az 1884 : XVII. t.-c. 40. §-ában foglalt kivételtől eltekintve, átruházás tárgyát nem képezheti. A 137.660 K tehát helyesen csak a telepengedélyért fizetettnek tekinthető s mert az 1918 : XI. t.-c. 58. §-a szerint az ingatlanhoz kapcsolt jogosítvány átruházása ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik, az illeték megszabása ellen jogos panasza nem lehet. (Közig, bíróság 2.598/921. sz.) Vagyonátruházásii lleték. 1918:XI. t.-c. 63. §. 27. Ha külföldi és belföldi a kül-, illetve belföldön levő ingatlanát elcseréli, a külföldi ingatlant szerző belföldi a belföldi ingatlan szerzésétői járó illetékért nem felelős. Indokok: A panaszos, meg M. János, M. Miklós és M. Demeter cserébe adták csonkamagyarországi ingatlanaikat Cs. Ö. doktornak elszakított területen levő ingatlanaiért. Az állami pénztár a panaszost a belföldi ingatlanok bevallott értéke után megállapított csereügyleti illeték egész összegének a megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyást helybenhagyó pénzügyigazgatósági végzést a panaszos azért tartja sérelmesnek, mert ő csak az általa cserébe adott ingatlanokra eső illetékért felelős és mert a pénzügyigazgatóság nem vette figyelembe, hogy a csereügylettől a román pénzügyi hatóság is vetett ki reá illetéket. A panaszt jogosnak kellett elismerni. Az 1918 : XI. törvény 22. §-ának abból a rendelkezéséből, amely sze rint a belföldi ingatlan átruházási mindig illeték alá esik, a külföldi ingatlan átruházását ellenben iiietékalá vonni egyáltalában nem lehet, okszerűen következik, hogy az említett törvény 63. §-ában levő azí a rendelkezést, amelynek érteimében csak az egyik cseretárgy értéke után jár az illeték, belföldi ,ig.tí!;mti.v<c külföldi ingatlannal való elcserélésére alkalmazni nem lehcf, hanem Ayzn esetben mind a két állam a területén levő ingatlannak teljes éneke után követelheti az illetéket. A belföldi ingatlannak csere útján történt megszerzésétói járó illetékéit, vagyis a mind a két cseretárgy értéke után járó illetéknek a belföldi ingatlanra eső részeért csak a belföldi ingatlan megszerzője felelős, mert az említett törvény 34. §-ának második bekezdésében levő utolsó mondatnak a második mondatétól éltéiö rendelkezése értelmében a cserélő feleket egyetemleges fizetési kötelezettség nem terheli, hanem mindegyikük az illetéknek csak felerészeért, vagyis csak az általa történt szerzéstől járó illetékért felelős. Ezekből az okokból a külföldi ingatlanokat szerző panaszost a belföldi ingatlanoknak Cs. ü. doktor által történt megszerzésétől járó illeték alól föl kellett menteni. (Közig, bíróság 4.250/921. sz.) 1921 : XXXIV. t.-c. Vagyonátruházási illeték. e. §. 5. P. 28. A közellátásra nem szoruló szegények segélyezésére rendelt hagyomány öröklési illeték alá esik. Indokok: A panaszos alapítvány az általa néhai M. Ágostontól örökölt 15.000 korona tőke átszállásától követelt illeték alól való fölmentését azon az alapon kéri, hogy a hagyomány jótékony célra levén rendelve, átszállása az 1868 : XXIII. t.-c. 21. §-a szerint az illetéktől mentes. Az igényt jogosnak elismerni nem lehetett, mert az említett törvényszakasz szerint egyebek között csak a közjótékonysági célra rendelt hagyományok illetékmentesek, a közellátásra nem szoruló szegények segélyezése pedig a közjótékonyság feladatai közé nem' tartozik. (Közig, bíróság 3.975/921 sz.) Fényűzési forgalmi adó. 1920 : XVI. t.-c. 21. §. 29. Az a körülmény, hogy a befizetéskor az állampénztárnál torlódás volt, elháríthatatlan akadálynak nem tekinthető. Indokok: Semmivel sincs igazolva, hogy panaszos elháríthatatlan akadály 2. sz. 83