Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. vagy más hasonló okmányokra vannak elhelyezve; 2. folyószámlakövetelésekként jelentkeznek, vagy végre 3. természetben elkülönített értékletétekként kezeltetnek, és mindezeket váltságköteleseknek mondja ki, akár magyar koronaértékről, akár más pénznemről szólanak. Ezek közül a kategóriák közül a betétek némileg más elbírálás alá esnek. Különösen szigorú elbánásban részesíti a törvény a betűkre, jeligére, csak keresztnévre, „vagy más efféle megjelöléssel" elhelyezett összegeket, amire még alább visszatérünk. A vagyonváltságkötelezettséget nem szünteti meg az a körülmény, hogy az illető betétek, követelések vagy letétek óvadékul szolgálnak, mert hiszen nincs ok rá, hogy az így elhelyezett vagyontárgy küiönös elbírálás alá essék. Megfeledkezik azonban a javaslat az óvadékadásnak arról a nálunk nagyon szokásos módjáról, amikor valamely pénzintézet a fél részére betétkönyvet állít ki anélkül, hogy annak megfelelő betét nála elhelyezve volna. Minthogy i-tt vagyontárgy nincs és a betét formája tulaj donképen a fél hitelképességének megfelelő kezességvállalást takar, a vagyonváltság szedésére nincs alap. Ezt a törvényben kifejezetten ki kellene mondani. Azt a magánjogi kérdést, hogy az óvadékot adó köteles-e óvadékát a csökkentett összeggel kiegészíteni, avagy az óvadékot vevő köteles-e kisebb óvadékkal megelégedni, az indokolás szerint az általános jogelvek alkalmazásával és a felek megállapodása szerint kell eldönteni. A váltság mérvére nézve irányadó az 1920. évi december hó 19-iki állapot. Ennek a váltságnak beszedését előkészíteni és biztosítani volt hivatva a Budapesti Közlöny 1920. december 19-én megjelent számában közzétett 10.598/M. E. sz. kormányrendelet és az ugyanakkor közzétett 6.583/P. M. sz. miniszteri rendelet, melyek kötelezték a fentebb említett intézeteket, hogy a náluk elhelyezett tőkék 20%-át zárolják. Ezeket kiegészítették és illetve pótolták az 1920. évi december hó 24-én megjelent 10.720/1920. M. E., az 1921. évi január hó 25-én megjeilent 6.800/1920. P. M. és az 1921. évi január hó 30-án megjelent 601/1921. M. E. sz. rendeletek. Az indokolás azt mondja, hogy a javaslat, amelynek hiszen nincs más célja, mint hogy az előbb említett zárolásnál biztosított igény törvényes alapot és tényleges szabályozást nyerjen, lehetőleg simult a zárolási rendeletek terminológiájához és figyelemmel volt arra is, hogy a zárolási rendeletek és a javaslat kifejezési módja között lényeges eltérés ne legyen, mert úgymond „ez csak félreértésre adna okot és zavarólag hatna." Sajnos azonban, a javaslat szövegében ennek valóra váltását nagy mértékben nélkülözzük, ami nemcsak félreértésekre, hanem a szóbaniorgó pénzintézetek és bankcégek súlyos megkárosítására is okot fog adhatni. így mindenekelőtt teljesen hiányzik a javaslat szövegéből a folyószámlaköveteléseknek a 601/1921. M. E. sz. rendelet 2. §-ában adott az a meghatározása, hogy ugyanannál a pénzintézetnél (bank63 3—4. sz.