Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. kai való megegyezés eredményéhez képest a törvénytől eltérő ren­delkezéseket tehessen. (52. §.) Az újabb pénzügyi 'törvényeinkben oly sokszor kifogásolt kor­látlan felhatalmazásokkal szemben, amelyek a mindenkori minisz­tereket szinte törvényhozói joggal ruházzák fel, az ennek a magas testületnek biztosított ellenőrzési és tanácsadói jogkört mint üdvös újítást kell üdvözölnünk. Ugyancsak helyeselnünk kell a javaslat 59. §-ában lefektetett azt az alapelvet, amely az ebből az adóból befolyó bevételek feletti rendelkezés jogát a végrehajtó hatalom kezéből kiveszi és ki­mondja, hogy azok az állam rendes kiadásaira fel nem használha­tók, hanem csupán a magyar államnak tőke- és kamattartozásai,, valamint oly terhei törlesztésére és oly rendkívüli kiadásai fedezé­sére fordíthatók, melyeket a költségvetési vagy külön törvény ki­fejezetten ezekre a bevételekre utal. A javaslat ezzel azt akarja biztosítani, hogy az adózókra ki­vetett rendkívül súlyos áldozatok tényleg azon célra használtassa­nak fel, amelyre való hivatkozással az adózókat azok viselésére késztették s amelynek elérésébe vetett bizalom egyedül alkalmas arra, hogy ezeket a terheket elviselhetővé tegye. A pénzügyminisz­tey ennek a rendelkezésnek hatályossá tétele céljából a nemzet­gyűlésnek negyedévenkint írásban, a pénzügyi bizottságnak pedig havonkint szóval jelentést tenni tartozik. A javaslat alkalmazása során előállható magánjogi bonyodal­mak elkerülése végett az 53. §. kimondja, hogy az ellen, aki más tulajdonát képező vagyont megbízás alapján vagy hivatásából ki­folyólag kezelt magánjogi követelést nem lehet támasztani azon az alapon, hogy a kezelt vagyont zárolás, illetőleg vagyonváltság \ alá vonták. ; • v..'„• \ . •;/ •; >• ••;;<! ti#sői égíVíti a < {1. v;> Y.z nagyon helyes intézkedés, mert viszont a javaslat ezekre a vagyonkezelőkre ugyanazokat a kötelességeket rója, mint a va­gyon tulajdonosaira, méltányos tehát, hogy azért ellenük követe­lést támasztani ne lehessen. Kérdéses azonban, hogy ezzel a ren­delkezéssel eleje van-e véve minden vitának, mert a vagyon tulaj­donosai minden esetre meg fogják kísérelni a kárt maguktól elhárí­tani azzal, hogy a vagyonkezelő nem lett volna jogosítva a vagyont a kritikus időben éppen abban a formában őrizni, amely akkor vált­ság alá esett. A javaslat különböző vagyontárgyak szerint külön­bözőként megállapított fordulónapjai, melyeket a további javaslatok nyilván még tarkítani fognak, erre bőséges alapot fognak nyújtani. Ugyanez áll a késedelmes kiszolgáltatás esetéről is, amely szerin­tünk ugyancsak nem elég. ok arra, hogy a megbízót terhelő vagyon­váltság a megbízottra legyen hárítható. Nem ártott volna ezeket a lehetőségeket a javaslatban világosan kizárni. ^ A büntető rendelkezések közül ki kell emelni azt, hogy •rész­t vénytársaságok és ^szövetkezetek alkalmazottaik terhére adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésért behajthatat­lanság esetén felelnek. (54. §.) .'•./ ;t,. i.vj^v 66 3.-4. SZt

Next

/
Oldalképek
Tartalom