Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket?

Joggyakorlat. 24.180 K szolgálati járandóságaira való tekintettel az 1916 : XXVI. t.-c. 14. §-ának 3. bekezdése alapján jöve­delemadója ncin az 1909 : X. t,-c. 6. §-ában foglalt eljárás szerint állapít­tatott meg. A panasz indoka az, hogy panaszos közszolgálatban s nem pedig magán­szolgálatban áll s minthogy az 1916. évi XXVI. t.-c. 14. §-a 2. bekezdésé­nek a) pontja alapján a közszolgálat­ban állók illetményei teljes összegük­ben adómentesek, vele szemben nem alkalmazható ugyan c törvényhely b) pontja, mely szerint a magánszolgá­latban állók illetményei csak abban az esetben adómentesek, ha azok 20.niHí K-t meg nem haladnak. A rrr. kir. közigazgatási bíróság a panaszt alaptalannak találta. A szé­kesfővárosnak a gázműveire vonat­kozó szabályrendelete szerint ugyanis a gázmüvek kereskedelmi vállalat, melyet Budapest székesfőváros* kö­zönsége „Budapest székesfőváros gáz­művei" bejegyzett egyéni cég alatt folytat. A szabályrendelet 8. §-a szerint pedig a cég alkalmazottjainak alkal­mazására nézve akként rendelkezik, hogy amennyiben külön szerződéses kikötés nincsen, az alkalmazásra a kereskedelmi, illetve az ipartörvény rendelkezései az irányadók. Panaszos tehát egy cég kereske­delmi alkalmazottja, amely cég az által, hogy azt maga a székesfőváros közönsége folytatja, sem hatósággá, sem hivatallá nem minősül. Nincs kizárva ugyan az, hogy a haíóság a törvény által létesített valamely közigazgatási tisztviselői állásban levő alkalmazottját akként alkalmazza, hogy őt szolgálattételre a hatóság valamely kereskedelmi vagy ipari vállalatához rendeli s ez a kö­rülmény nincs befolyással arra, hogy az illető hatósági személy törvényes tisztviselői illetményei továbbra is közszolgálati illetményeknek tekin­tessenek, panaszos azonban a székes­fővárosnak nem tisztviselője s így ő abban az esetben sem minősíthető székesfővárosi közhivatalnoknak, ha a cég külön jogi személynek nem volna tekinthető, mert ebben az eset­ben is mint a székesfővárossal szer­ződéses viszonyban álló magánsze­mély közszolgálati alkalmazottnak ép úgy nem tekinthető, mint az a vállal­kozó, aki szerződés alapján a szerző­dés tartania alatt a főváros részére rendes díjazás mellett valamely mun­kát teljesít. (Közig, bíróság 11.071. 1918. sz.) Társulati adó. 1909: VÍII. 17. §. 7. p 23. Mezőgazdasági ingatlannal nem biró borkezelö és árusító vállalatot sem mezőgazdasági, sem ipari válla­latnak nem lehet minősíteni. Indokok: Az 1909 : VIII. t.-c. 17. §. 7. pontja értelmében a felszerelések értékcsökkenése címén adómentes tar­talékolásnak csak mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bányavállalatok­p.ál van helye. A panaszos szövet­kezet tehát csak akkor igényelhetné a leirt összegek levonását, ha mező­gazdasági vagy ipari vállalatnak volna minősíthető, minthogy a másik három kategóriába semmi esetre sem sorol­ható. Ipari vállalatnak nem minősíthette a bíróság, mert nemcsak alapszabá­lyai, hanem a bizonyítási eljárás során beszerzett hatósági bizonyítvány sze­rint és a panaszos törkölyös bort, mustot és szinbort vásárol és hoz forgalomba, már pedig a bor kezelése ipari foglalkozásnak nem tekinthető. Mezőgazdasági vállalatnak sem mi­nősíthető a panaszos szóvetkezet, mert ingatlana nincs és arra sincs semmi bizonyíték, hogy tagjai szőlő­termésének borrá való feldolgozásá­val foglalkoznék. A már előbb emlí­tett hatósági bizonyítvány szerint ugyanis már bort kezel és hoz for­galomba s alapszabályai szerint is a szövetkezet célja nem a termésnek borrá feldolgozása, hanem a borok­nak szakszerű kezelése és forgalomba hozása, ami már a mezőgazdasági foglalkozástól különböző kereskedelmi tevékenység. (Közig, bíróság 3608. 1920. sz.) 2. SZ. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom