Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Személyi adók áthárítása

Személyi adóh áthárítása. I. S. 3. pont) vagy külföldön levő vagyona (1916 : XXXII. t.-c. 1. §. 3. pont) után, — a külföldön lakó más külföldi honost pedig az ő Magyarországból származó jövedelme (1909 : X. t.-c. 1. §. 4. pont) vagy Magyarországon levő vagyona (1916 : XXXII. t.-c. 1. §. 4. pont) után a vonatkozó magyar adótörvények rendelkezései szerint meg kell adóztatni. Az adótörvények rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából külföldinek kell tekinteni a magyar szent korona országainak az 1920. évi június hó 4-én a Trianonban kötött békeszerződéssel elszakított részeit is. Utasítom tehát a Címet, hogy az adókivetéseket a fentiek figyelembevételével foganatosítsa; a kivetett adóknak vagy azok egyrészének függőben tartására irányuló esetleges kérelmeket pedig megfelelő javaslattal határozathozatal végett hozzám terjessze fel. Figyelemmel azokra a kölcsönös gazdasági érdekekre, amelyek Magyarország és különösen az azt környező államok között iennállanak és ama cél biztosítása érdekében, hogy azok, akiknek több állam területén van vagyoni érdekeltségük s illetve akiknek gazdasági tevékenysége több állani területére terjed ki, a különböző adóz-tató hatalmaknak egymás adótörvényeivel nem, vagy nem kellően számoló rendelkezései folytán méltánytalanul súlyos helyzetbe ne kerüljenek: az 1909 : X. t.-c. 7., az 191b: XXXII. t.-c. 6. és az 1915 : XXI. t.-c. 9. §-aiban nyert felhatalmazás alapján kész vagyok mindazokkal a külállamokkal, amelyeket hasonló cél vezet, a kettős megadóztatások elkerülése végett megállapodásokat létesíteni. Addig is, amíg az egyes külállamokkal ily megállapodások létesíthetők lesznek, az 1920 : XXIII. t.-c. 40. §-ában az 1920. évtől kezdve nyer/ felhatalmazás alapján kijelentem, hogy: Abban az esetben, ha valamely állam, amelyhez a trianoni békeszerződés értelmében a magyar szent korona országaiból területet csatoltak, a maga részéről a saját adóztatási jogkörében de facto nem adóztatja meR azokat a jövedelmeket, amelyek a békeszerződésben körülhatárolt Magyarország területéről folynak, és azokat a vagyonokat, amelyek Magyarország területén vannak, úgy a magyar állam sem fogja a maga részéró! jövedelemadó vagy vagyonadó alá vonni magyarországi adóalanyoknak az illető állam területéről folyó jövedelmét, illetve az s>i\ levő vagyonát. A tekintetben, hogy az üzletüket más államok területére is kiterjesztő nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatásánál az általános szabályoktól eltérő és a vállalatra nézve kedvezőbb mily rendelkezések alkalmaztassanak, — az 1920 : XXIII. t.-c. 87. §-ában nyert felhatalmazás alapján — egyes esetekben külön fogok határozni. IIIIIIIIIIIIIIIIItMIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllIlllllillllllllIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllftlIllllllllllllllllllllllltf X Személyi adók áthárítása. Hosszabb lejáratú bérleti szerződéseknek általánosan szokásos rendelkezése az, mely a bérlőt a bérlemény tárgyával kapcsolatos adók viselésére kötelezi; sőt előrelátó bérbeadók rendszerint oly kikötést is állítanak fel, mely szerint a bérlő minden jövőben behozandó adók fizetésére is köteles. Már most az a tény, hogy 1914. évtől a jövedelemadó, 1917. évtől pedig a vagyonadó életben van, gyakori jogvitákra szolgáltatott okot, amelyekben a bérbeadó azt vitatta, hogy a bérlemény tárgyának bére. illetve értéke után kivetett jövedelem- és vagyonadót a bérlő tartozik fizetni. F.zzel a kérdéssel, a személyi adók átháríthatóságának kérdésével lapunk 1918. évi 9—10. számában kimerítően foglalkoztunk. Erre a kir. Kúriának P. II. 910/918. sz. ítélete adott okot, melyben az az elvi döntés mondatott ki, hogy azokban az esetekben, amidőn a bérbevett ingatlanok után járó adók fizetését a bérleti szerződésben a bérlő vállalta magára, 44 2. sz.