Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Személyi adók áthárítása

Személyi oá ók át hárítása. az átvállalt adókban a jövedelemadó is bennfoglaltatik, tehát ezt is a bérlő köteles fizetni. Akkor állást foglaltunk a pénzügytani elmélettel ellenfétben álló ezen ítélet ellen, s kifejtettük azt, hogy a jövedelem- és vagyonadó személyes jellegű közszolgáltatások lévén, nem tekinthetők áthárítottaknak oly szerződéssel, mely a bérlőt az ingatlant terhelő adók viselésére kötelezi. Hogy most e kérdésre visszatérünk, arra egy konkrét esetben hozott választott bírósági ítélet szolgáltatott okot. Az 1912. évi január hó 27-én megkötött és később vitás bérleti szerződés 6. pontja következőleg szólt: „Ha pedig akár a jelen szerződés alapján kirovandó, akár tőkekamat- és járadékadó, akár azok összes, úgy állami, mint helyhatósági járulékai a jelen szerződés tartama alatt bármely okból felemeltetnének, vagy pedig akár az ingatlant terhelő, akár a jelen szerződéssel szabályozott jogviszonnyal kapcsolatos alapon új adó, vagy egyéb közteher vettetnék ki, akkor ezt az új adótöbbletet, illetve új adót, vagy közterhet a bérlők tartoznak viselni." Több más adótétel kö* zött vitássá vált e szerződési pont alapján szerződő felek között az a kérdés, hogy a bérleti összeg után járó jövedelemadót és a bérlemény tárgya után járó vagyonadót a bérlő, vagy pedig a bérbeadó köteles-e fizetni? A oeres felek a kérdést elsőrangú pénzügyi szaktekintélyekből megalakított választott bíróság elé utalták, amely a per anyagának beható vizsgálata után a vitássá vált összes kérdéseket elbírálta. Ebben az ítéletben — mely a budapesti kir. törvényszéknél 31.425/921. sz. alatt helyeztetett a törvényszék irattárába, — a választott bíróság szintén az általunk korábban vitatott arra az álláspontra helyezkedett, hogy a személyes adók viselésének kötelezettsége csak kifejezett szerződéses rendelkezéssel hárítható át a bérlőre, ilyen rendelkezés hiányában pedig a bérbeadót terheli. Az ítéletnek erre a kérdésre vonatkozó indokolása a következő: ..A felpereseknek utolsó kereseti kérelmük végül az, hogy az alperesek a bérleti szerződésből kifolyóan, illetve az annak alapján fizetett bérösszegek és" vételárrészletek után kivetett jövedelemadó, valamint a bérbeadott vagyontárgyak után kivetett vagyonadó fizetésére is köteleztessenek. Kérelmüket arra alapítják, hogy mind a két adónem kétségkívül a szerződéskötés után keletkezett új adónem és kétségkívül a szerződéssel szabályozott jogviszonnyal kapcsolatos alapon kivetett .új adó. Az alperesek ennek a keresetnek elutasítását kérték, mert a jövedelem- és vagyonadó személyes adó lévén, adójogi szempontból áthárításuk lehetetlen. Állítják, hogy a szerződéskötéskor nem ez volt a szerződési akaratuk. A szerződéskötés idejében a törvényes állapot az volt, hogy a jövedelemadó 1913. évi január 1-én életbe lép, s így ha a szerződési akarat az lett volna, hogy a kivetendő jövedelemadót is az alperesek viseljék, erről a szerződésben kifejezetten említést tettek volna. A bíróság a felpereseknek a jövedelem- és vagyonadó viselése kérdésében előterjesztett kérését alaptalannak találta. Előre bocsátja azt, hogy a vagyonadót, mint azt a felperesek is tették, a jövedelemadó kiegészítő adójának tekinti, amely minden tekintetben osztja a jövedelemadó sorsát. Arra nézve, hogy valamely új adó az alperesek terhére essék, a szerződés 6. pontja szerint két körülmény a döntő: 1. hogy az az ingatlant terhelje, vagy 2. hogy a szerződéssel szabályozott jogviszonnyal kapcsolatos aíapon vettessék ki. A jövedelemadó az ingatlant terhelő adónak nem minősíthető. Adójogi szempontból ingatlant terhelőnek csak az olyan adót vagy más közterhet lehet tekinteni, amely az ingatlant a tulajdonos vagy a birtokos személyére való tekintet nélkül, sőt bizonyos időn belül még telekkönyvi biztosítás nélkül is terheli. Ilyen az 1909. évi XI. t.-c. 83. §-a értelmében a föld- és házadó, és az 1920. évi XXXIV. t.-c. 23. §-a szerint az ingatlan vagyonátruházási illeték. Nem ilyen azonban a jövedelem- és a vagyonadó, amelyek csak abban az esetben terhelik az ingatlant, ha azokat, mint a tulajdonos adóhátralékát az 1909. évi XI. t.-c. 86. §-a alapján telekkönyvi bekebelezéssel biztosították. Ily módon azonban a tulajdonos ingatlanai min2. sz. 45