Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Finanzwissenschaft Von dr. Béla Földes

Vegyes köziem ény ek. ennek folytán mentesül az örökös paragraíusértelmezés alól. Az előszóban a szerző maga mondja, hogy főként az elvi szabályokat kívánja megvilágítani, amennyire arra a tudomány képes. A munka az egész államháztartás tanát (beleértve a közjogi személyek, a városok, községek háztartását is) tárgyalja. A szerző a müvél hat könyvre osztja fel: 1. bevezető tanok, 2. az államháztartás alkotmányos rendje és a költségvetés, 3. az állami kiadások. 4. az állami bevételek. 5. az államhitel és 6. az állami háztartás igazgatása. Nincs az állam pénzügyi életében olyan mozzanat, amire a szerző ki ne terjeszkednék. A legrégibb korokból és Írókból (Solon, Aristoteles) kiindulva a szerző rendszeresen tárgyalja az állam pénzügyi berendezését. A pénzügytan széles mezején megmutatja a történeti fejlődés útját és megismertet bennünket a legkezdetlegesebb állami formától kezdve a modern, hatalmas (Anglia) államok óriási pénzügyi gépezetéig az összes állami pénzügyi berendezésekkel. Kifejti, hogy keletkeztek az adók a regálékból, hogy az illetékek az állam közvetlen viszontszolgáltatásáért járnak, hogy az adók is lényegileg az állam viszontszolgáltatásaiért (személy és vagyonbiztonság) járnak, csakhogy az adóknál ez nem jut olyan nyilvánvaló felismerésre, mint az illetékeknél. Az adók jellemvonásaként felsorolja: a) hogy az adófizetés az ellenszolgáltatás nélküli teljesítés, b) hogy az adófizetés az állampol gárok kötelessége, c) hogy már az államban való tartózkodás, az ott gyakorolt ipar, kereskedés is kötelez a fizetésre, d) hogy az adó az állami szükségletek fedezésére szolgál. Az észszerű' adórendszernek pedig a következő elveken kell alapulnia: 1. az egyenlőség elvén, az állampolgári egyenlőség kifejezéseként; 2. a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvén, tekintettel arra, hogy az adó ellenszolgáltatás a kapott szolgáltatásokéit; 3. a teljesítőképesség elvén, tekintettel a polgárok és állam ethikai viszonyára. A jövedelemadó jogosultságát a következő elvek alapján állapítja meg: a) az adóalanyt a maga egészében ragadja meg: b) a teljesítőképességgel össze lehet egyeztetni; c) ennél az adónál jut legjobban kifejezésre, hogy az állampolgárok az állammal szemben kötelezettségben állanak a terhek viselésére; d) nem kell nyomozás, be kell vallani: e) figyelembe lehet venni a jövedelmet csökkentő és növelő körülményeket: f) elasztikus, könnyen tűrhető; g) a nemzeti jövedelem emelkedésével vagy apadásával lépést tart; h) főként a nagy és közepes jövedelmekre esik és így egyensúlya az alsóbb jövedelmekre eső fogyasztási adóknak; i) mint kiegészítő adó kiegyenlíti a többi adó igazságtalanságait; k) tartalék adó. mivel nagy és rendkívüli kiadásokat lehet fedezni, mint például most is tette Anglia. A szerző idézi Leroy-Beaulieu ama mondását: „vannak tudományok, amelyek derűs elnézéssel tekintenek le azokra, akik őket megvetik. I)e a pénzügyien rettenetes bosszút vesz azokon a kormányokon, amelyek c tant elhanyagolják, vagy ennek a tannak ellenszegülnek". Sohasem volt időszerűbb e mondás mint ma, pénzügyi elzüllésünk legmagasabb fokán. Ezért ajánljuk kormány- és államférfiainknak, hogy a szerző munkáját minél sűrűbben vegyék figyelmükbe. A könyvnek különösen három része sikerült kitűnően: a költségvetésre (Zweites Buch. I. Abschnitt. Das Budget), az adókra (Viertes Buch. V. TeiI) és különösen a jövedelemadóra (Viertes Buch. V. Teil D. V. Abschnitt. Einkommensteuern. F. b/I. AJpschnitt. Die Einkommensteuern) vonatkozó rész. A szerző is a jövő főadójának a jövedelemadót tartja, persze csak ott, ahol az állampolgárok kötelességérzete és az adóerkölcs kifejlődött. Csak azt sajnáljuk, hogy a szerző (bár maga mondja, hogy a törvénybe fel kellene venni) nem adja a jövedelem fogalmának meghatározását és nem fejti ki közelebbről (442. oldal), hogy az angolok miként tudják a jövedelmet, az arra jogosított elkerülésével, a forrásnál megadóztatni. Abban az aktuális kérdésben sem foglalt a szerző határozott álláspontot, hogy az adóbűncselekmények az általános büntetőtörvény alá esnek-e. avagy sui generis bűncselekményeknek tartandók. Bizonyára a nagy háború izgalmai és a közlekedési nehézségek 24 1. sz.