Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Az egyetemlegességről

Főző Sándor: Az egyetemlegességről. demlő magángazdasági érdekek veszélyeztetésével járnak; s amely részvény számára a belértéknek megfelelő áron a kibocsátó részvénytársaság se tud ma gazdát találni, az ma szabad kézből kétségtelenül csupán ez érdekek sérelmével volna értékesíthető. A belérték objektív mérlegeléséhez igazodó és záros határidőhöz kötött visszaváltás ellenben lehetővé tenné a közgazdasági és pénzügyi szempontok harmonikus érvényesülését s az 1921 : XV. t.-c. 18. §-ának utolsóelőtti bekezdésében körülírt hatálynak a visszavásárlás minden esetére való kiterjesztése módot nyújtana arra is, hogy váltságrészvényeik elhelyezéséről közvetlenül maguk az érdekelt részvénytársaságok gondoskodhassanak. S hogy a záros határidő lejártakor ne maradjon, vagy csak nagyon kevés maradjon a kincstár kezén a váltságrészvényekből, ebben az irányban serkentőleg fog hatni az a körülmény is, hogy a visszaváltást nem kérő részvénytársaság váltságrészvényeinek s-orsára nézve ugyanabba a bizonytalan helyzetbe jut ismét, mint amelyben ma van; s kétségtelenül ily szankció gyanánt fog hatni az a kilátás is, hogy a visszamaradó részvények értékesítésére nézve esetleg a Magyar Pénzügyi Szindikátus útjai s a P. 0. E. propoziciójának a megvalósítása is meg fog kíséreltetni. llIlllllllllllltlIllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIllllI )( Az egyetemlegességről. Irta: Fözö Sándor, miniszteri tanácsos, püig. helyettes. Az egyetemlegességről természetesen a pénzügyi jog szempontjából és ebből a szempontból is elsősorban az illetékfizetési kötelezettség tekintetéből szólok. Az egyetemlegesség fogalmának szabatos meghatározása szempontjából a magánjog szabályai irányadók. Ezek szerint pedig a teljes megértés céljából említést kell tennünk először többeknek, mint adósoknak a kincstárral, mint jogosítottal szemben fennálló kötelezettségéről, másodszor a kincstárnak, mint jogosítottnak a kötelezettekkel szemben fennálló jogairól és végül harmadszor a. kötelezetteknek egymás közötti jogviszonyáról. Az egyetemleges kötelezettséget szerződés vagy törvény alapíthatja meg, de keletkezhetik az egyetemlegesség a szolgáltatás oszthatatlanságából is. Minthogy a kincstárnak a közszolgáltatások, ezek között tehát az adók és illetékek szedéséhez való joga csak törvényen alapulhat, értekezésem tárgya kizárólag a törvény által alapított egyetemleges kötelezettség. Amikor valamely törvény valamely köztartozás fizetésére nézve többeknek egyetemleges kötelezettségét állapítja meg, a kötelezettek mindegyike közvetlenül és sortartás nélkül felel az egész köztartozásért, tehát egyik kötelezettnek kötelezettsége sem szűnik meg a kincstárral szemben mindaddig, amíg az egész tartozás teljesen rendezve nincs. Viszont ha a több kötelezett közül az egyik a kötelezettséget egészben teljesíti, e teljesítés folytán a kincstárral szemben a többi kötelezett is teljesen felszabadul. 10. sz. 307