Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Az egyetemlegességről

Vözö Sándor: Az egyetemlegességről. Ebböí az is következik, hogy amennyiben a többek terhére egyetemleges kötelezettséggel kiszabott illeték a kötelezettek közül egjyiknek felebbezése vagy panasza folytán a jogorvoslati eljárás során leszállíttatik, ez a leszállítás a jogorvaslattal nem élt egyetemleges társakra is kihat. Ennek a m. kir. közigazgatási bíróság is már számos ítéletében azzal adott kifejezést, hogy az illetéket az egyetemleges társak közül egynek panasza folytán a többi egyetemleges társra is kiterjedő joghatállyal állapította meg kisebb összegben. A kincstárnak, mint jogosítottnak joga ezekkel szemben az, hogy követelését tetszése szerint, tehát sortartás nélkül, akár egészben, akár felosztva érvényesítheti, akár a kötelezettek mindegyike ellen együttesen, akár azoknak bármelyike .ellen. Joga van tehát a kincstárnak arra, hogy az esedékessé vált, és be nem fizetett illetéket az egyetemleges társak mindegyike ellen akár együttesen, akár külön-külön, akár egészben, akár részekre is felosztva behajtásra kimutassa, s akár a felek mindegyike ellen külön-külön is zálogolást foganatosíthasson. Kötelessége azonban ilyen esetekben, ha a befizetés bármelyik fél részérő! megtörtént, a behajtási eljárást az összes kötelezettekkel szemben haladéktalanul beszüntetni. Természetes azonban, hogy a netán felmerült összes behajtási illetékekért is egyetemlegesen felelősek a kötelezettek, amint ennek a Ptkt. 960. §-a is kifejezést ad, amikor rendeli, hogy az egyetemlegesen kötelezettek egymás vétkességeért és késedelmeért is felelnek. A kötelezettek egymással szemben, a magánjogi gyakorlat és az ennek alapján készült Ptkt. 962. §-a szerint is, amennyiben törvény vagy jogügylet mást nem határoz és az egyetemlegesség keletkezésének körülményeiből rnás nem következik, egyenlő arányban kötelezettek a teljesítésre. Ez azt jelenti, hogy ha pl. a törvény alapján négyen vannak valamely illetéktartozás egyetemleges fizetésére kötelezve, s az illetékfizetési kötelezettséget a felek közötti viszonylatban az illeték kiszabásának alapjául szolgált okirat sem szabályozza, akkor a kincstárral szemben egyetemleges fizetésre kötelezett felek egymás között csak lh—lU rész erejéig felelősek. Tehát az. aki a kincstárral szemben az öt terhelő XU résznél .többet fizetett, a többletet magánjogi úton érvényesítheti társai közül azzal, vagy íizokkal szemben, aki vagy akik a reájuk aránylag eső ÍU résznél kevesebbet fizettek. Az egyetemlegesség fogalmának, tehát tartalmának az előadottakban kimerített ismertetése után áttérek az egyetemlegességet megalapító illetéktörvények és szabályok vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésére, különösen az 1868. évi XXIII. törvénnyel törvényesített illetékszabályok hivatalos összeállításának 132. §-a, s illetőleg ennek a) pontja, 136. §-ának 1. és 4. pontjai, valamint az ezekből az 1883. évi XL1V. törvénnyel eszközölt módosítások után alakított 1885. évi hivatalos összeállítás 89. §-ának a) pontja, 95. §-ának 1. és 4. pontjai, továbbá az 1918. évi XI. t.-c. 34. §-a második és harmadik bekezdése, végül az 1920. évi XXXIV. t.-c. 31. §-ának 2. és 3. pontjaira vannak még egyéb rendelkezések is, de ezek külön megbeszélést nem igényelnek. Megjegyzem, hogy a ma is csaknem kizárólagos használatban lévő László-féle illetékszabályok összes kiadásai az említett 1885. évi hivatalos összeállítás nyomán készültek. Az 3868. évi összeállítás 132. S-ának a) pontja szerint: a bélyegilleték lerovására a kétoldalú jogügyletek felett kiállított okiratoknál, a kiállító és elfogadó egyaránt és egyetemlegesen köteleztetnek. Ezt a rendelkezést akként értelmezem, hogy a szabály amikor azt mondja, hogy egyaránt és egyetemlegesen, az egyaránt szóval a felek egymás közötti kötelezettségét kívánja szabályozni, az egyetemlegesség pedig az összes feleknek a kincstárral szemben fennálló fizetési kötelezettségét határozza meg. Tudomásom szerint ez az egyetlen szabály, amely a felek egymás közötti kötelezettségét intézményesen, tehát törvény erejével is meghatározza. "Megjegyzem itt, nehogy feledésbe menjen, hogy az egyaránt szócska már az 308 10. sz-