Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 10. szám - A váltságrészvények sorsa
Dr. Tihanyi Lajos: A vúttságrészvények sorsa. nagybankok gyakorolhatnak, nem szívesen fogják érdekeiket és ügyfeleiket konknrrens helyi érdekeltségek számára sem kiszolgáltatni. Az 1921: XV. t.-c. 18. §-ániak utolsóelőtti bekezdése módot nyújt a részvénytársaságoknak arra, hogy az e törvényben biztosított elővételi joguk gyakorlása esetén a kereskedelmi törvénynek a saját részvények megszerzését tiltó rendelkezése dacára váltságrészvényeiket maguk is megvásárolhassák, és csak az esetre kötelezi őket visszavásárolt váltságrészvényeiknek megsemmisítésére, ha azokat a megszerzéstől számított két hónapon belül kihelyezniük nem sikerül. A Pénzintézeti Központ iránt a magyar közgazdasági élet teljes bizalommal viseltetik. S a Pénzintézeti Központ élén ma egy Schober Béla áll, kinek személyében a közgazdaság érdekével az államháztartás érdeke harmonikus egység. A vidéki pénzintézetek a Pénzintézeti Központ revíziója alatt állanak. A vidéki pénzintézeti részvénytársaságok részvényeinek belértékét a Pénzintézeti Központ ismeri s ahol a Pénzintézeti Központ revizionális joga még csak az 1920 : XXXVII. t.-c. alapján állott elő, ott az illető pénzintézet kérelme alapján azt a legrövidebb idő alatt megismerheti. S e törvény 1. §-a 2. bekezdésének 8. pontja szerint a Pénzintézeti Központ megkeresésükre elvállalhatja más vállalatok részére is a revizió körébe eső vagy hasonló munkálatok elvégzését. Ha a pénzügyi kormányzat módot nyújtana részvénytársaságainknak arra, hogy váltságrészvényeiket egy ily objektív fórum által a belértékhez viszonyítva, megfelelőnek véleményezett áron s az előbb ismertetett elővételi joguk számára statuált hatállyal záros határidőn belül közvetlenül is visszaválthassák, az államháztartás rövidesen birtokába jutna azoknak az összegeknek, melyeket vagyonváltság fejében a részvénytársaságoktól a közteherviselés elve alapján, de feltétlenül tekintetbe veendő közgazdasági érdekek sérelme nélkül, méltán igényelhet. Igaz, hogy e gondolat megvalósítása a Pénzintézeti Központra igen nehéz feladatot hárítana. Hiszen részvények belértékének megállapítása a közgazdasági értékelési funkcióknak legmagasabb kategóriái közé tartozik. De hát a Vagyonváltság I. törvényének objektív kulcsai az értékelést a részvénytársaságok legnagyobb részével szemben már fölöslegessé tették. S az értékelés pl. a' P. 0. E. propoziciója által érintett váltságrészvényes részvénytársaságokkal szemben sem volna elkerülhető; mert hiszen a P. O. E. tervének elfogadása esetén a kincstár természetesen csak akként adhatja a tőzsdén nem jegyzett részvényeket eladási bizományba, hogy az eladási árra nézve valamelyes irányítást ad. Az ideális eladási ár pedig természetesen a váltságrészvények valóságos belértéke volna. A közgazdasági s a szorosan vett pénzügyi szempont egyaránt azt követeli, hogy a kincstár birtokában lévő váltságrészvények minél előbb értékesíttessenek. A szabad kézből való eladás formái azonban súlyos pénzügyi, közgazdasági és méltánylást ér306 10. sz.
