Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága

A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsúga. állásponthoz, vagyis ahhoz, hogy a tőkeleszállítás mellőzésével bonyolíttassék le a vagyonváltság, ami a kereskedelmi törvény olyan kiegészítését vonná maga után, hogy a váltságösszegnek megfelelő mérlegelt tétel felvételére jogosíttatnának fel a részvénytársaságok. A 17. §. felhatalmazza a részvénytársaságokat, hogy a váltságrészvényeket készpénzzel megválthassák. A megváltásnál irányadó a részvény 1920. december 20-án mutatkozó értékének kétharmada. Tőzsdén jegyzett részvényeknél a tőzsdei árfolyam, tőzsdén nem jegyzetteknél a forgalmi érték az irányadó, amely utóbbit a Pénzügyi Tanács meghallgatásával a pénzügyminiszter állapítja meg. A készpénzzel történő megváltásra irányuló kérelem felett a Pénzügyi Tanács dönt, amely tehát a kérelem teljesítését meg is tagadhatja. A kritika különösen két irányban támadja e szakaszt. Egyrészt a december 20-iki árfolyam alapulvételei látszik méltánytalannak, tekintetbe véve azokat a közben bekövetkezett igen lényeges árfolyamhanyatlásokat, amelyek a tőzsdén jegyzett papíroknál mutatkoznak, A december 20-iki árfolyamhoz való ragaszkodás könnyen azt eredményezheti, hogy a vállalatok a készpénzben való megváltást nem fogják kérni, pedig ez az államkincstár érdeke volna. A másik kifogás az ellen irányul, hogy a kincstár a készpénzben való megváltást visszautasíthassa és a részvényeknek természetben történő beszolgáltatását kívánhassa. Minthogy a kincstár érdeke a készpénz-bevétel és az állam részéről nem tételezhető fel az árfolyam-emelkedésre való spekuláció, a vállalatoknak meg kellene adni a készpénzben való fizetésnek a kincstár által meg nem hiúsítható jogát. További nehézség merül fel a tőzsdén nem jegyzett papírok forgalmi értékének megállapításánál. Miután itt több ezer részvénytársaságról van szó, amelyeknél a részvény forgalmi értékének kinyomozása rövid idő alatt megnyugtató módon alig lehetséges, s másrészt a forgalmi érték megállapítása előtt a társaságok nem optálhatnak a készpénzzel történő megváltás mellett, célszerű volna a gyors keresztülvitel érdekében a forgalmi érték kinyomozása helyett a hozadéki érték rendszerére áttérni. A részvényeknek legutóbbi osztaléka volna megfelelő tőkésítés mellett irányadó. Természetesen a különböző (ipari, pénzintézeti stb.) részvénytársaságoknál különböző tőkésítési kulcsokat kellene megállapítani. A javaslatnak legerősebben támadott rendelkezése a 19. §. Ez a Pénzügyi Tanácsot felhatalmazza arra, hogy azokat a részvénytársaságokat, amelyek a részvények átengedése útján rótták le váltságukat, kötelezhesse a készpénzben való fizetésre. E szerint a konstrukció szerint a részvényekkel vagy a készpénzzel történő fizetés között — ellentétben a pénzügyminiszter úr eredeti koncepciójával — nem a vállalat, hanem a kincstár választhatna. Miután azt, hogy a részvénytársaság képes-e a váltságot készpénzben megfizetni, legjobban önmaga állapíthatja meg, a pénzügyminiszter 80 3 4. SZ.