Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága

A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsdga. úr legutóbb kijelentette, hogy hajlandó e szakasz rendelkezését elejteni, illetve annak hatályát kizárólag azokra a részvénytársaságokra szorítani, amelyeknél az üzlet-telepek megoszlása folytán a vagyonváltság összege mérséklés alá esik. A most említett részvénytársaságokról a 20. §. intézkedik. Eszerint az a részvénytársaság, amelynek a külföldön is van üzlettelepe, kérheti, hogy a vagyonváltságot, csak a belföldön levő vagyona után róhassa le. Azok a részvénytársaságok pedig, amelyek üzlet-telepei kizárólag az ország elszakadó területein fekszenek és csupán székhelyük van Csonkamagyarország területén, a vagyonváltságot az alaptőkének és részvényárfolyamnak 1918. november 1-én mutatkozott állása, szerint rójják le. A külföldi részvénytársaságok belföldi üzlet-telepük után a később hozandó törvény értelmében adóznak. A kétszeres adóztatás enyhítése végett a tárcarészvények tekintetében a 21. §. úgy rendelkezik, hogy amennyiben valamely részvénytársaságnak egy másik váltság alá eső részvénytársaság részvényeiből legalább 15% van tulajdonában, úgy utólag a tulajdonos részvénytársaság vagyonváltságát csökkenteni kell a tárcarészvényekre eső váltsággal, úgy azonban, hogy ilyképen a tulajdonos részvénytársaság vagyonváltsága legfeljebb 60%-kal kisebbedhetik. Kétségtelen, hogy ez a megoldás a kettős adóztatást teljesen ki nem küszöböli, de a felállított korlátozások nélkül éppen a legnagyobb vállalatok mentesülnének teljesen a váltság alól. A 22. §. a nem részvénytársasági formában működő nagy vállalatok tekintetében tartalmazta azt a rendelkezést, hogy részvénytársaságok módjára vonandók váltság alá. A pénzügyminiszter úr azonban kijelentette, hogy a szakaszt törli és e vállalatok tekintetében a későbbi vagyonváltságtörvényben fog rendelkezni. Ugyancsak lényegesen módosul a 23. §-nak a családi részvénytársaságra vonatkozó rendelkezése. A javaslat szerint ezek vagyonukról vallomást tartoznak adni és a kincstárnak jogában áll vagy a vállalatot a bevallott érték 85%-val megváltani, vagy pedig a bevallott érték 15%-át vagyonváltság címén követelni. Minthogy alig hozható fel kielégítő indok e részvénytársaságok különleges kezelésére, a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy e szabályozást kizárólag a családi ház-részvénytársaságokra fogja szorítani, amelyeknél a részvénytársasági forma az adó elől való menekülés szándékára enged következtetni. A szövetkezetek vagyonváltságával a 24. §. foglalkozik. A javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a váltság üzletrészek kibocsátásának mellőzésével a szövetkezetek a befizetett üzletrészek és törzsbetétek után 15%-ot kötelesek készpénzben fizetni. Az oly szövetkezeteknél, amelyeknél a tartalékok elérik a befizetett üzletrészek nagyságát, a vagyonváltságot az üzletrészek és tartalékok együttes összege után kell kiróni. E szabályozásnál méltánytalannak látszik a 15%-os kulcs. A részvénytársaságok ugyanis a részvények értékének kétharmada 3—4. sz. 81