Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Az osztrák nagyvagyonadó

Külföld. Az osztrák nagyvagyonadó. Az osztrák államkancellár a nemzetgyűlésnek azt a bejelentést tette, hogy a kormány legközelebb be fogja nyújtani a nagy vagyonadóról szóló törvényjavaslatot, de ezzel csak kezdeményezőleg kíván fellépni az általános elvek, a technikai keresztülvitel és a pénzügyi eredmény kérdéseiben, mert hiszen a végleges döntés a nemzetgyűlésnek van fenntartva. Dr. Reisch , az osztrák pénzügyminiszter január 16-ikán benyújtotta a javaslatot, de exposéjából, amellyel bemutatta a Vermögensabgabet, látnivaló, hogy az osztrákok aggódóan, kishitű ingadozással és csak mintegy autosuggestió hatása alatt nyúlnak ahhoz a reformhoz, amelytől az utolsó két évben szinte egész Európában egyöntetű meggyőződéssel azt hangoztatták, hogy az egyedül alkalmas arra, hogy a hadviselt államoknak többékevésbé megtépázott pénzügyei rendbejőjjenek. Az osztrák sajtó, a politikai és gazdasági közvélemény a nagy vagyonadónak már egyszerű benyújtását az aggodalmaknak és a kritikai megjegyzéseknek akkora áradatával fogadja, hogy abban a javaslat maga szinte egészen elmerül. Mi a javaslat kritikai boncolására csak akkor óhajtunk rátérni, ha már teljes, szószerinti szövege is megszerezhető lesz. Ezúttal csak tartalmát adjuk vissza főbb vonásokban a „Reichspost" félhivatalos közlése alapján: A nagyvagyonadó célja a háború és a békeszerződés intézkedései folytán keletkezett renkdívüli pénzügyi kényszerhelyzeten segíteni, és a belőle elérendő bevételekből az ellenőrző bizottság irányítása mellett a legfontosabb létfenntartási cikkek vásárlására szükséges külföldi fizetési eszközöket kell megszerezni és az osztrák köztársaság által átvett háborús adósságokat kell csökkenteni. Az adó fejében beszolgáltatandó hadikölcsönöket meg kell semmisíteni. Az adó tárgya: földbirtok, épületek, üzemi vagyontárgyak, tőkék és az ingó vagyon, amelynél különbség van aszerint, hogy már 1914. évi augusztus hó 1-je előtt vagy ezen időpont után voltak-e meg az adóköteles vagyonában. A háború előtt megszerzett vagyonnak adótétele 15%-kal kisebb az általános adótételnél. Adókötelesek az osztrák állampolgárok, akiknek belföldön lakóhelyük van, egész bel- és külföldi vagyonuk után. Külföldiek csak azon esetben adókötelesek, ha őt év óta Ausztriában vannak, vagy három évig tartózkodtak Ausztriában és ezen idő alatt üzleti vállalkozást vagy egyéb hasznothajtó foglalkozást űznek, végül azok a külföldiek, akiknek Ausztriában kötött vagyonuk van, pl. ingatlanok, jelzálogos követelések, üzleti vállalatok. Ugyanilyen megítélés alá esnek a nyugvó hagyatékok. Adókötelesek a részvénytársaságok is vagyonuk 15%-áig azzal, hogy ezen adójukat annyiban visszatérítik, amennyiben a részvények a fizikai személyeknél már meg lettek adóztatva. A részvénytársaságoknak joguk van adójukat ú. n. ingyenrészvényekkel törleszteni. A külföldön megkötött vagyon a belföldi vagyonadó alapjához nem számítandó hozzá, amennyiben 3 éven belül hasonnemű adót külföldön is behoznak és az illető állam viszonosságot gyakorol. Adómentesek az állam, az országok, kerületek, községek, egyesületi takarékpénztárak, imaházak, egyházak, egyházi, továbbá a nyilvános tanítást, egészségügyet és jótékonyságot szolgáló alapítványok, amennyiben a pénzügyminiszter elismerte adómentességüket. Az adómentességekről szóló jegyzék a törvényhozásnak bemutatandó. Adómentesek azon személyek is, akiknek vagyona a 15.000 koronát meg nem haladja s azonfelül adómentes minden családtag után még további 5.000 korona. Viszont a házastárs, a gyermekek és egyéb háztartásbeliek vagyonát nem kell hozzászámítani a háztartás fejének vagyonadóalapjához. De azok az 5.000 korona értéket meghaladó vagyontárgyak, amelyeket az adóköteles 1914. évi augusztus hó 1-je óta ellenszolgáltatás nélkül, és törvényes igény nélkül a házastársnak, gyermekeinek vagy azok utódainak 1914. március 13. óta, vagy 1919. március 13-ika óta vagy más személynek átengedett, az adóköteles vagyonához annyiban