Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - A német-osztrák köztársaság öröklési illeték novellája

Külföld. helt dolog ebben az időpontban volt, az első bekezdés rendelkezései szerint nyilvántartott öröklési illetéket és azonkívül az utolsó ingyenes átruházás után járó öröklési vagy ajándékozási illetéket az eredeti örökhagyóhoz való személyes viszonyához képest az után az értékösszeg után tartozik megfizetni, amellyel ö a szolgalom megszűnése következtében gazdagodott. Az első és második bekezdés értelmében vett gazdagodás oly módon számítandó ki, hogy a most már nem terhelt dolognak az első átszállás (1. bek.) idejében fennállott viszonyokhoz képest megállapított összes értékéből az első bekezdés szerint illetékkiszabás alá vont érték levonandó." Végeredményben és egyszerűbb szavakkal kifejezve a szabály az,, hogy a haszonélvezettel terhelt örökségeknél a haszonélvezet értékét az öröklési illeték kiszabásakor le kell ugyan vonni és az illetéket csak a fennmaradó érték után kell kiszabni, azonban akkor, amikor a haszonélvezet megszűnik és az illetéket be kell fizetni, a levont összeg után is ki kell szabni az illetéket. Ugyanezt az eredményt sokkal egyszerűbben lehet elérni, ha a mi törvényünk szerint az illeték kiszabásakor az állag örökösét terhelő illetéket a haszonélvezetre való tekintet nélkül szabjuk ki. Az örökséget terhelő adósságok és egyéb terhek levonása tárgyában a törvény rendelkezései megegyeznek a mi törvényünk szabályaival. Hasonlóképen lényegtelen eltérés van az illetékkötelezettség és kezesség szabályozásánál is. Tartalmaz végül az öröklési illetékre vonatkozó főrész még némely kezelési szabályt is, amelyek lényegben egyeznek a mi szabályainkkal és a különbség csak az általános természetű adminisztratív különbségekben leli magyarázatát. Az illeték befolyását is ugyanazokkal a szabályokkal kívánja a törvény biztosítani, mint amelyekkel mi akarjuk ugyanezt az eredményt az 1918. évi XI. törvénnyel elérni. A hagyaték késedelmes bejelentését — egyéb büntetéseken kívül, amelyeket az általános illetéki szabályok állapítanak meg, — még azzal is bünteti a törvény, hogy az, aki a bejelentést az örökhagyó halála napjától számított hat hónap alatt meg nem teszi, ennek a határidőnek lejártától az illeték esedékesége napjáig külön 5% kamatkárpótlást, kárkamatot (Ersatzzins) is tartozik fizetni. * * * A törvény második főrésze az öröklési illetékek után járó pótlékokat szabályozza. A 30. §. szerint a Bécs város területén fekvő ingatlanok, valamint minden olyan ingó vagyon után, amelyek a Bécs város területén lévő bíróságok útján tárgyalandók le, az első főrészben megállapított öröklési illeték f 0%-át, egyéb ingó és^ ingatlan vagyon után pedig az illeték 40%-át kell pótlék fejében fizetni. Egyéb pótlékokat ezentúl semmiféle címen szedni nem szabad. Eddig ugyanis a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok iskolai célokra, szegényalapra, kórházalapra és egyes helyen általános községi célokra a legkülönbözőbb kulcs szerint szedtek pótlékokat. Ezek a pótlékok azután az öröklési illetékek terhét az egyes* országok területén a lehető legegyenlőtlenebbekké tették. Ezeket az egyenlőtlenségeket akarja a törvény megszüntetni, amikor a fentemlített két kulcs szerint maga az állam szedi be a pótlékokat is. Az államnak kell természetesen most már gondoskodni arról, hogy az ily módon beszedett pótlékok rendeltetési helyükre jussanak. Minthogy a megosztás körül a legkülönbözőbb viszonyokat és körülményeket kell szem előtt tartani, a türvény csak a legáltalánosabb alapelveket mondja ki két szakaszban és a megosztás téríj leges keresztülvitelét a végrehajtási utasításra bízza. * * * A törvény harmadik főrésze tartalmazza az ajándékozási illetékre vonatkozó szabályokat. 1—2. SZ. 43