Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - A német-osztrák köztársaság öröklési illeték novellája

Külföld. fűzött jegyzetek a mentességeket és a kiszámítási alapokra vonatkozó egyes szabályokat tartalmazzák. Amint már ebből a felsorolásból is kitűnik, a törvény meglehetősen terjedelmes munkálat. Alapelveiben a régi szabályokkal, s különösen az 1915. évi császári rendeletben foglalt szabályokkal megegyezik. A legfőbb eltérés, illetve újítás az, hogy az eddigi öröklési illetéken felül behozza a hagyatéki illetéket is és ezzel belevegyíti a régi francia rendszerbe az angol örökési adórendszer jellemző tulajdonságát is. A törvény fon. tosabb rendelkezéseit a következőkben ismertetjük: Az öröklési illeték nagyjában egyezik a mi 1918. évi XI. törvényünkben szabályozott öröklési illetékkel. A törvény 2. §-a szerint öröklési illeték alá esnek az örökségek, hagyományok, a köteles rész, a halálesetre szóló ajándékozás, a házassági szerződésekben az egyik házastárs halála esetére kikötöttt szerzések, mint pl. a hitbér, özvegyi tartás stb. és a hitbizományok átszállásai és pedig akkor is, ha az átszállás nem az előző birtokos halála folytán, hanem más okból, pl. lemondás folytán állott be. ' Az élők között kötött ajándékozási szerződésekből származó szerzés is öröklési illeték alá esik, ha azok teljesítése az ajándékozó haláláig vagy még későbbi időpontig függőben van, ha az ajándékozó az ajándékozott ingó vagyon haszonélvezetét a maga javára élete végéig fenntartotta, úgy hogy a megajándékozott csak az ő halála után juthat az ajándék birtokába, s végül, ha az ajándékot halála előtt három hónapnái rövidebb időn belül adta a megajándékozottnak. Már itt megjegyezzük azonban, hogy ingatlan dolognak a haszonélvezeti jog fenntartásával történ ajándékozása esetén nem öröklési, hanem ajándékozási illeték szabandó ki. Az öröklési illeték kulcsa két irányban fokozatos: az örökhagyóhoz való rokonsági fok és az örökölt vagyon értékének nagysága szerint. A tarifa 1. tétele a rokonsági fok szerint öt csoportba sorozza az örökösöket. Az első csoportba tartoznak a lemenők és a házasárs. A lemeinőkhöz kell 'számítani az örökbefogadott és a mostoha gyermekeket és a lemenők házastársait is. A második csoportba sorozza \a tarifa a felmenőket, de nem számítja ezekhez az örökbefogadó és mostohaszülőket és az apóst és anyóst, hanem ezeket teljesen idegeneknek minősíti az illetékkulcs szempontjából. A harmadik csoportba 'az oldalrokonok tartoznak az Optk. 41. §-ában meghatározott negyedik izig. Ezekhez sorolja az egyik jegyzet az örökhagyó házastársának testvéreit és unokatestvéreit is. Az első három csoportba nem sorozható más örökösök általában a negyedik csoportba tartoznak, s a legmagasabb kulcsok alá esnek, kivéve a belföldi oktatási, jótékonysági és emberbaráti célú alapítványokat, amelyekre a tarifa az örökölt vagyon értékére való tekintet nélkül általában 5% öröklési illetéket állapít meg. Az örökölt vagyon értékének nagysága szerint a tarifa 11 fokozatot állapít meg. Az első hat fokozat teljesen egyezik az 1918. évi XI. törvénv első hat fokozlatával, vagyis 1.000 K. 5.000 K, 10.000 K, 100.000 K, 250.000 K, 1,000.000 K ezekben a felső határ. Innen kezdve eltér a miénktől és 2,000.000 K. 5,000.000 K, 10,000.000 K, 20,000.000 K-ig terjedő és a 20,000.000 K-t meghaladó örökségeket sorolja egy-egy fokozatba. Az illeték kulcsait a rokonság szerinti csoportokban a következőképen állapítja meg: az első csoportban 5.000 K-ig a kulcs l-25%, 10.000 K-ig 1-5%, s ezentúl minden fokozatban 0'5%-kal emelkedik, s 20,000.000 K-án felül 6%. A második csoportban 5.000 K-ig 2% az illeték, s innen a 10,000.000 K-ás fokozatig 1%-kal, a két utolsó fokozatban 1'5%-kal emelkedik, úgy. hogy a legmagasabb kulcs ebben a csoportban 12%. A harmadik csoportban 1.000 K-ig az illeték kulcsa 5%, 5.000 K-ig 6%. s ezentúl fokozatonként 2%-kal emelkedik és tetőpontját a 24%-ban éri el. A negyedik csoportban a legkisebb kulcs 10% és 2%-onként 30%-ig emelkedik. Az illeték kulcsának megállapítása szempontjából természetesen az 40 1—2. sz.