Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - A német-osztrák köztársaság öröklési illeték novellája

Külföld. !iniiij:Mii<iiiiiiii!>i:iiiimiiimiti!iitihiiii!tii!i KÜLFÖLD. A német-osztrák köztársaság öröklési illeték novellája. A világháború elvesztésének egyik következménye volt, hogy az osztrák birodalom, amely csak lazán összefüggő tartományok nem természetes, hanem csupán az uralkodóház közössége és ennek az uralkodóháznak a népeket lenyűgöző hatalma által előidézett és fenntartott csoportosulása volt, ez a birodalom részeire bomlott. Az egyes részek berendezkedése az önálló állami létre most van folyamatban. Az átalakulás bizonyára hosszabb időt igényel, s addig az egyes részek nagyjában a régi, az összbirodalom részére alkotott törvényekkel élnek tovább. Különösen nehéz dolog az állam háztartásának rendben tartására vonatkozó törvényeknek újakkal való felcserélése. Viszont mindegyik új államnak egyaránt! akár a legyőzöttek, akár a győzők sorába tartozzanak, legfőbb gondja most az állambevételek szaporítása. Természetesen súlyosabb körülmények között és súlyosabb teherrel kell ezen a téren számolniok azoknak az államoknak, amelyek a legyőzöttek közé tartoznak. A legsúlyosabb helyzetben van a német-osztrák köztársaság, amely elég mostoha teJrmészeti viszonyok között arra Tendezkedett be, hogy az egész osztrák birodalom és azonkívül Magyarország is őt táplálja. Ezek a körülmények eléggé megmagyarázzák, hogy éppen ez a része a volt osztrák birodalomnak volt kénytelen legelőször hozzálátni ahhoz a nehéz és keserves feladathoz, hogy a közgazdaság minden terén mutatkozó nagy hanyatlás idejében az adók emelésével próbálja meg az állam életéhez szükséges rengeteg költséget megszerezni. Az osztrák köztársaság ezt a munkát az öröklési illeték reformjával kezdte meg. / Mint a volt birodaÜom központja, a régi törvényeket általában érvényben tarotta. Megtartotta tehát a régi bélyeg- és illetéki szabályokat is, és pedig annyira, hogy az új öröklési illetéket is novella formájában a régi szabályok közé illesztette be. Ezzel is híven követte a régi példát. Ugyanis az öröklési illetéket már egyszer a háború alatt is emelték. Ezt az emelést az 1915. évi lX/15-iki 278. sz. császári rendelet végezte. A német-osztrák állam ideiglenes nemzetgyűlése ezt a császári rendeletet az 1919. évi 11/9-iki törvénynyel hatályon kívül helyezte. Maga a törvény azonban ugyanolyan módon, mint a császári rendelet, csupán egyik kiegészítő része maradt az érvényes illetékszabályoknak és két szakasza oldalakon át sorolja fel azokat a régi szabályokat, amelyek érvényüket vesztik és azokat, amelyek ezután is érvényben maradnak. A törvény maga hat főrészre oszlik és kiegészíti a tarifa, amely három tételben és 23 jegyzetben tartalmazza az illetékkulcsokat és egyéb, részben mentességeket tartalmazó, részben az illeték összegének kiszámításánál figyelembe veendő szabályokat. Az első főrész 29. §-ban tartalmazza az öröklési illetékre vonatkozó rendelkezéseket. A második főrész az öröklési1 illeték után egységes pótlékokat állapít meg, amelyek az eddigi iskola-, szegény- és betegápolási alapokra a birodalom egész területén szedett, de a legkülönbözőbb módon szabályozott járulékokat helyettesítik. A harmadik főrész 9 szakaszban összefoglalja az ajándékozási illetékre vonatkozó szabályokat. A negyedik főrész egészen új szolgáltatást hoz be, a hagyatéki illetéket (Nachlassgebühr). Az ötödik főrész módosítja az ingatlan vagyonátruházási illetékre vonatkozó szabályokat, míg végül a hatodik főrész valamennyi felsorolt szolgáltatásra vonatkozó általános, közös rendelkezéseket tartalmaz. A tarifa 1. tétele az öröklési (Erbschaftsgebühr), a 2. tétele az ajándékozási, a 3. tétele pedig a hagyatéki illeték kulcsait és az ezekhez 1—2. sz. .39