Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 1-2. szám - Államadósság és vagyonadó az osztrák békeszerződés világításában
Dr. Görög Frigyes: Államadósság és vagyonadó. tartozik, ha ez az összeg a teherviselési képesség aránya szerint reá jutó kvótánál nagyobb. A magyar békedelegációnak az adósságok ezen kategóriájánál a helyes elvi kiinduló pont hatását megzavaró most jelzett intézkedések ellen megfelelő állást kell foglalnia. A húhorus államadósságok kérdését a békeszerződés minden elismerést megérdemlő leleményességgel szabályozza; sajnos, ez nem javunkra szolgál. Az osztrák császárság testéből elszakadó részek, főkép Csehország és Lengyelország ugyanis azzal érveltek, hogy nem kötelezhetők azon háború terheiben való részesedésre, amelyet Ausztria ő ellenük, mint entente szövetségesek ellen viselt; másrészt képtelenség lett volna az összes háborús államadósságot a hat millió lakossal biró összezsugorodott Ausztriára hárítani. E két szempont összeegyeztetéseképen a szerződésben oly megoldás foglaltatik, amely szerint a monarchiából részesedő minden állam köteles lebélyegeztetni és igazolványokkal pótolni a területén forgalomban lévő hadikölcsöncímleteket, azonban ebből az eljárásból a lebélyegzést eszközlő államra nézve semmiféle materiális kötelezettség nem hárul. Ily kötelezettség az egyes államokat csak az esetben terheli, ha azt a lebélyegzési eljárással kapcsolatban saját alattvalóikkal szemben önként vállalják, de egyik állam polgára sem jogosult hadikölcsönkötvénybirtoka alapján más állam ellen igényeket érvényesíteni. Látnivaló, hogy a megoldás szellemességének első sorban a liudikölcsönkötvénybirtokosok estek áldozatul, akik teljesen kormányaik jóindulatának vannak kiszolgáltatva. De igazságtalan elbánásban részesül e megoldás szerint a megmaradó Ausztria, illetve hasonló megoldás esetén Magyarország is, amelyek saját polgáraikkal szemben a hadikölcsönökre való felelősséget kétségtelenül vállalni fogják. Köztudomású ugyanis, hogy a hadikölcsönök jegyzéseiből nemzetiségi vidékeink távolról sem vették ki az őket megillető részt s a hadikölcsönök túlnyomó részét magyar nemzetiségű állampolgárok jegyezték. Megközelítő becslés szerint a nyolc hadikölesönnek 16 milliárdot kitevő állományából két harmadrész a magyarság birtokában van. Nyilvánvaló ebből, hogy ha a hadikölcsönök megosztása az osztrák szerződéshez hasonlóan történik, úgy a megmaradó Magyarország a hadikölcsönadósságnak sokkal nagyobb kvótát viselné, mint aminő a teherviselési képesség arányának megfelel. Ez utóbbira alapított kulcs szerint aligha kellene az adósságok egy harmadánál többet viselnünk s így kereken öt milliárd az a külömbség, amely a két megosztási elv gyakorlati alkalmazásánál jelentkezik. Mindenesetre elég jelentős érdek, hogy a békedelegáció a teherviselési képesség arányán alapuló megosztási kulcsra irányuló követelését a legnagyobb erélylyel képviselje. Az állami bankjegyadósság felosztásánál a területi elv irányadó. Eltekintve a volt monarchia területén kívül forgalomban lévő, valamint az 1918 október 27-ike után kibocsátott bankjegyektől, amelyekről alább lesz szó, a szabály az, hogy az elszakadó terü1—2. sz. 7
