Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Államadósság és vagyonadó az osztrák békeszerződés világításában

Dr. Görög Frigyes: Államadósság és vagyonadó. leteken az ott cirkuláló bankjegyek összegével azonos teher háramlik az utódállamokra. A gyakorlati keresztülvitel akként van szabályozva, hogy minden állam lebélyegzi a területén forgalomban lévő bankjegyeket és az ekként lebélyegzett jegyeket a békekötéstől számított egy esztendő alatt saját új pénzjegyeivel cseréli fel. Az, igazságtalan, mert tisztára a véletlenre építő területi elv súlyosságát fokozza az, hogy a békeszerződés az utódállamokban eddig foganatosított bankjegylebélyegzéseket joghatályosnak látszik elfogadni. Ez újabb igazságtalan megterhelésünket jelentené. Németausztriában annak idején a lebélyegzés elmulasztása a bankjegybirtokosra nézve semmiféle joghátránnyal összekötve nem volt; a csehországi lebélyegzés a bankjegyek 50%-os visszatartása folytán még kevésbé volt alkalmas az ott forgalomban lévő összes bankjegy utolérésére, a jugoszláv és román lebélyegzési eljárás teljes rendszertelensége pedig köztudomású. Az ekként lebélyegzetlenül maradt bankjegyek a teljes elértéktelenedés elkerülése végett vagy hozzánk, ahol a lebélyegzés csak később lesz foganatosítandó, vagy a külföldre fognak átözönleni, ami mindkét esetben a mi kötelezettségeinket növelné. Az államadósságok több csoportjánál végül az elszakadó területrészek minden tcherátvállalás alól mentesíttettek. Ide tartoznak az összes kötvényekben nem címletesített államadósságok, a hadikölcsönöknek és a bankjegyadósságnak az a része, amely külföldiek birtokában van és a fegyverszünet óta keletkezett bankadósság. Ez utóbbira vonatkozólag a szabályozás még indokolható, ellenben az adósságok most említett első két csoportjánál kizárólag a győző brutális önkénye érvényesül a nemzetközi jog szabályainak teljes mellőzésével. Hogy az adósságoknak a most jelzett szempontok szerint történő felosztása számszerűleg minő terhet jelent reánk nézve, azt a jövő határok ismerete nélkül megállapítani nem lehet. Ha azonban az entente által előírt demarkácionális vonal politikai határrá változnék, úgy államadósságunknak mai kerek 50 milliárdos állományából megközelítő becslés szerint 28—30 milliárd korona terhelné a megmaradó országrész államháztartását. E rettentő összeg kamatszolgálata mellett figyelembe veendő még az államháztartás folyó kiadásainak megnövekedése, valamint azok a terhek, amelyeket a békeszerződés szerint jóvátételi kötelezettség címén kellene fizetnünk. Vájjon elbírja-e mindezen terheket a területében megcsonkított, népességében megfogyatkozott és gazdasági erejében szétdarabolt Magyarország? Annyi bizonyos, hogy a jóvátételi bizottságnak könnyű dolga lesz akkor, amidőn a békeszerződés szerint vizsgálat tárgyává fogja tenni, vájjon az ország adórendszere általánosságban van-e olyan súlyos, mint aminő az entente államok bármelyikéé. Ha államháztartásunk pénzügyi rendjét fenn akarjuk tartani, úgy az ország adózóképességének a végsőkig való megfeszítésével kell számolnunk. És itt kapcsolódik bele az államadósságok megosztásának tés 1—2. sz.